Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)

11. Erőátviteli szerkezetek

kétoldalú — emelő. Az emelőrúd rugólapokból van, ez biztosítja a rugalmas ütést. Egyik oldalán forgattyú forog, ez rudazat segítségével fel-alá mozgatja a kalapácsnyélül szolgáló rugót. Túlsó oldalán rúd tartja a kalapácsfejet, s ez ver rá az aláhelyezett tárgyra. Ilyen kalapácson készítik például a mezőgazdasági „szeráru”-t (régi nevén ,,hámoráru”-t), kapát, gereblyét, ásót, fejszét stb.

11,5. A toronydaru

Nálunk csak a háború után tűntek fel a magas, karcsú toronydaruk az építkezéseken, de modern ipari országokban már régóta alkalmazzák ezeket a munkakönnyítő gépeket. Legelőször a hajógyártásban kerültek használatra, a magas hajótestek belsejébe történő anyagszállításnál. Régebben, a téglát és más építőanyagot fáradságos emberi munkával kellett az épülő emeletekre felvinni. A habarcsot, faalkatrészeket lejtős járdákon cipelték fel. Az ilyen munka fáradságos és gazdaságtalan.

Az építkezések gépesítésének, meggyorsításának és olcsóbbá .tételének fontos eszköze a toronydaru. Sokféle típusa van, aszerint milyen magasan, mekkora területen dolgozik. A József Attila toronydaru például 60 méter magas. A vasművek kohóinak építéséhez szerkesztették, a diósgyőri és sztálinvárosi nagykohókat ezzel építették.

A toronydaru egyenlőtlenkaru emelő. Elvileg magas, rácsos vasszerkezetű torony, melynek felső részén helyezkedik el a kétoldalú emelő. A hosszú kar végén állócsiga van, amelyen átvetett kötél hengerkerékre csavarodik fel. A kötél szabadon lelógó másik végére emelőhorgot illesztenek. Emeléskor a darukezelő megindítja a hengerkereket forgató villamosmotort, s a horogra akasztott teher, pl. habarcsos csille vagy

171

104. ábra. Ajax-kalapács