Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)

9. Erők összetétele és szétbontása

hidakat. A római korban épült hidak közül több megmaradt, és ma is használható. Az ókori népeknek kitűnő építőmeste­reik voltak. Minthogy azonban a sztatika törvényeivel még nem voltak teljesen tisztában, túlméretezték építményeiket. Ezért találunk pl. a régi hidaknál, boltozatoknál olyan szo­katlan vastagságú falakat. A függőhíd is régi találmány. Indiában, Kínában erős kötelekből, növényi rostokból sodrott és pallókból összerótt hidakat építettek szédítően mély szakadékok felett. Az Andok­ban az inkák népe sokszáz évvel ezelőtt pompás hadiutat épített — úgy hívják, „a napisten hadiútja” —, és ezen is vol­tak függőhidak. Hadi szempontból nem lekicsinylendő előnye volt ezeknek a hidaknak, hogy könnyen lehetett megszakí­tani, majd a béke helyreálltával újjáépíteni. A kötélhidaknál a tartókötélről rövidebb kötéldarabok lógnak le, s ezekre függesztik fel a hídpályát, a nagyon ingatag járómezőt. A belógó és megterhelt kötél vonala a kötélpoli­­gont rajzolja elénk. A modern ember is alkalmazza a kötélpoligont hidjai építésekor. Amikor az első állóhidat tervezték Budapesten, Széchenyi István és nagyszerű mérnöke, Vásárhelyi Pál Angliában tanulmányozták a hídépítést, és mindkettőjüknek a hammersmithi lánchíd tetszett meg l egjobban. A lánchíd tulajdonképpen az ősi, indákból sodrott és épített függőhidat mintázza, csak nem kötél, hanem kovácsolt vas tagokból összeállított lánc tartja a hídpályát. A budapesti Lánchíd (88. ábra) hídpályáját két óriási, kovácsolt — hengerelt — acélból készült lánc tartja. A láncok a hídfők alatti „lánc­­kamrák”-ban levő ,,horgonyszék”-ekhez csatlakoznak, nagy L i 10* 147 88. ábra. A Lánchíd szerkezete

Next

/
Oldalképek
Tartalom