Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)

6. A súrlódás

olajat stb. Melyek tehát a.követelmények, amiket a jó kenő­anyaggal szemben támasztunk? A jó kenőanyagtól megkívánjuk, hogy tapadóképessége (adhéziója) nagy legyen, mert csak így tapad jól és hézag­mentesen a súrlódó felületekre. Szennyeződéseket ne tartal­mazzon, semleges vegyi hatású legyen, azaz a kent felületeket vegyileg ne támadja meg, tulajdonságait hosszú használat közben is tartsa meg, legyen hőálló, azaz dermedési hőfoka minél alacsonyabb, gyulladási hőfoka pedig minél magasabb legyen. Külön kell szólni a kenőanyagok viszkozitásúról, nyúlós­ságáról vagy folyósságáról. A viszkozitás az a belső ellenállás — súrlódás —, amely a folyadék részecskéinek egymás mellett való eltolását gátolja. Ez a súrlódási erő arányos a két el­mozduló szomszédos folyadékréteg felületével, a rétegek sebes­ségének különbségével, fordítva arányos a rétegek vastagsá­gával. és végül függ a folyadék anyagától. Ezt a törvényszerű­séget még Newton állapította meg. A gyakorlatban a nyúlósság mérésére különböző, önké­nyesen felvett összehasonlító mértékegységeket használnak. Legismertebb ezek között az ún. Engler-fok. Megállapítása az Engler-féle viszkoziméterrel történik. Ez a műszer az olaj nyúlósságát a vízhez hasonlítja. Először tehát meg kell állapítani a víz „nyúlósságát”, viszkozitását, ami után az olajét határozzák meg. A két érték egybevetéséből számolhatjuk ki az Éngler-fokot. A készülék kettős falú, rézlemezből készült edény. Fenekén egy milliméter átmérőjű nyílás van, ebbe pálcika illik (65. ábra). A viszkozitás mérése úgy történik, hogy az edénybe a belső — fém­csúcs — jelig vizet töltenek kb. 2—3 dl-t. Ezután gázlánggal óvatosan felmelegítik a benne 6'5. ábra. Engler-jéle viszkoziméter 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom