Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)

6. A súrlódás

Száraz felületeknél — amint ezt már Leonardo megálla­pította — a csúszó súrlódás nagysága független a felület nagy­ságától, csak a felületre merőleges nyomóerőtől és a súrlódó felület minőségétől függ. A súrlódás annyiszor nagyobb, ahányszor nagyobb erővel nehezkedik egyik felület a másikra. Kent felületeknél viszont már jobban súrlódik a nagyobb fe­lület, mert nagyobb mennyiségű folyadék — kenőanyag — belső súrlódását kell legyőznie. De nemcsak a mozgó, hanem a nyugvó felületek között is felléphet — bizonyos körülmények között — súrlódás. Kissé gondosabb vizsgálat meggyőz bennünket arról, hogy jelentős különbséget észlelhetünk a nyugvásbeli és mozgásbeli súrlódás között.* Mielőtt azonban ezt a kérdést vizsgálódásunk tárgyává tennénk, ismerkedjünk meg egy — a műszaki me­chanikában fontos szerepet játszó — új fogalommal, a reak­cióerő fogalmával. A vízszintes sík a keréknek csak függőlegesen lefelé irá­nyuló mozgását akadályozza meg, minden más irányban a kerék akadálytalanul mozoghat. (A súrlódástól, légellenállás­tól most eltekintünk.) A támasztó sík a kocsi súlyával, mint ténylegesen ható aktív erővel terhelt testet, a kereket tehát szabad mozgásában korlátozza. Mindent, ami a test szabad mozgását korlátozza, kényszernek nevezünk. Mechanikai szempontból a kényszer erő. A kényszert mechanikai szem­pontból helyettesítő erő a reakcióerő. Reakcióerő lép fel minden alátámasztásnál, felfüggesztésnél. Nézzük most ezek után a következő kísérletet. Kör alakú lemez közepére testet helyezünk, és azután a lemezt kerületének egyik pontja körül fokozatosan döntjük. Azt tapasztaljuk, hogy a test a lemez dőlése ellenére egy da­rabig nyugalomban marad. Ha azonban a lemez alkotta lejtő hajlásszöge bizonyos a értéket meghalad, megindul és lecsú­szik (45. ábra). A jelenség ugyanígy ismétlődik, ha a lemezt kerületének bármely pontja körül döntjük meg. A kísérlet tapasztalataiból fontos eredmények következ­nek. A 46. ábra a lejtőt olyan helyzetben mutatja, amikor a * A nyugvásbeli és mozgásbeli súrlódás fogalmát Segner András, hazánk fia' 1758-ban, göttingai egyetemi tanár korában alkotta meg (Dr. Ing. Yogelpobl göttingai egyetemi tanár 1956. novemberében Lipcsében tartott előadása szerint). 7 Fizikai olvasókönyv—8114/1. 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom