Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
III. fejezet. Technikai kultúra Magyarországon a Mohács utáni két évszázadban
technikatörténeti munkásságával, a régi római al-dunai híddal kapcsolatban. Molnár Kér. János jezsuita szerzetestől 1760-ban jelent meg Nagyszombatban a magyar nyelvű ,,A' régi jeles épületekről kilentz könyvei" című munka. Egyes könyvei a következő címeket viselik: „A7 paraditsomnak kertéről"; „A Noé bárkájáról"; „A Babilon tornyáról"; „A Babilon, és Ninive várossáról"; „Az Egyiptus-béli épületekről"; „A Kina-béli épületekről"; „A Salamon templomáról"; „A görög épületekről"; ,,A' romai régi épületekről". Magyar vonatkozása a könyvnek, hogy tartalmazza Traianus császár al-dunai hídjának leírását (9. könyv), támaszkodva „Gróf Marsilli" (azaz Marsigli) adataira. Marsiglit a maga korában értékelve nyugodtan tekinthetjük tudósnak - olyan tudósnak, aki elsősorban a praktikus tudományokat gazdagította munkásságával. Lotharingiai Károly nevezte ki Buda ostrománál tüzérségi és műszaki parancsnoknak. A sikeres ostrom után Marsigli készítette el a vár rendbehozatalának terveit. A további törökellenes harcok során a mérnökkarra háruló számos feladat fűződik a nevéhez. Hidakat veretett, sáncokat emeltetett, majd a karlócai béke után műszaki rajzi felvételeket készített a lerombolásra ítélt várak robbantás előtti és robbantás utáni állapotáról. Több térképe ismert a Dunáról és mellékfolyóiról. (Elkészítette az al-dunai Traianus-híd maradványainak rajzait is.) Marsigli „módszertárában" szép példákat lehet látni a térhatású domborzatábrázolásra. Ennél a módszernél a rajz azt a hatást kelti, mintha egy magas hegytetőről látnánk a környező tájat. A térhatást az árnyékos oldalak vonalkázásával érte el a rajzoló. A napsütés feltételezett iránya rendszerint északnyugati volt. A helységek ilyen madártávlati ábrázolásánál természetesen gondot jelentett az „eltakart" területek megmutatása, ezért a „ránézeti pont magasságát" igyekeztek növelni. (Klinghammer, Papp-Váry 1983. 193.) Már a következő századba nyúlik át az a hatkötetes könyve, amely holland kiadónál jelent meg 1 726-ban. A „Danubius Pannonico Mysicus" számos illusztrációját, térképét hazánkról maga Marsigli rajzolta, nagy körültekintéssel és mérnöki pontossággal. A Marsigli-rajzok egy része szép kivitelben örökíti meg a felvidéki bányatechnika számos kora újkori emlékét is. Talán ez az a terület, ahol az alapvetően hadmérnöki foglalkozású Marsigli a polgári mérnöki kultúrát különös jelentőséggel gazdagította. Egy múlt századi Marsigli-kutató az 1726-os „Danubius Pannonico Mysicus observationibus..." című hatkötetes munkát így dicséri: „... ily pazarlásig menő fényűzéssel kiállított műben Magyarországról még sem hazai, sem külföldi író nem emlékezett meg." (Beliczay 1881. 86.) A szerző figyelmét a mérnöki létesítmények különösen megragadták. „Megemlíti a Duna mellett fekvő nevezetesebb helyeket, s különös gondot fordít azon helyek megjelölésére, melyeken római építészet nyomai vagy régiségei találhatók. Az Al-Dunának csaknem minden kanyarulatára esik egy-egy byzantinus uralom idejéből való erőd." (Beliczay 1881. 87.) Marsigli Duna-térképe még akkor is a korszak egyik élenjáró alkotása, ha a későbbi korok jogos ítélete szerint nem lehet eléggé megbízhatónak tekinteni. Mikoviny néhány évtizeddel későbbi Duna- és Tisza-térképeit rendszerint jóval megbízhatóbbnak tartja a szakma. (Fodor 1957. 137.) 109
