Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

III. fejezet. Technikai kultúra Magyarországon a Mohács utáni két évszázadban

rugó alkalmazását. Találmányainak egy része a földművelési eszközök tökéletesebbé tételét célozta. (Endrei, Mákkái, Nagy, Szűcs 1987. 229.)

Verancsicsot a hazai műszaki irodalom szerzőinek sorában a legkorábbiak között tartjuk számon (26., 27. kép).

Több vázlata maradt fenn szélenergiával és vízi energiával működő malmokról. A malomépítés ez időben a faragómolnárok feladata volt. „A rendkívül sokféle malmot, valamint a malmok gátjait természetesen valakinek építenie kellett. Közönséges ács erre nem volt alkalmas, mert a malomépítés speciális ismereteket kívánt. Ezért tehát olyan faragó mesteremberekre volt szükség, akik a malomépítés minden csínját-bínját értették. Ezek pedig a molnárok voltak. A régi írott emlékek szerint a magyar molnárnak első és főfoglalkozása a malomépítés volt." (Takáts, Benda 1961. 45.) Ahol viszont a malom árvizet okozott vagy a hajózást akadályozta, ott a problémák már a „mérnöki" munkához is kapcsolódtak.

„A gátasmalmok hasznos és jövedelmező gépelyek voltak ugyan, de azért kiszámíthatatlan károknak okozói voltak. Nemcsak a hajózást és a halászatot akadályozták, de a vizek szabad folyását is. Némely folyóvizünk medrét a sok gátasmalom annyira elzátonyosította, hogy a körülötte támadt hatalmas mocsárban a folyó igazi medrét felismerni sem lehetett." (Takáts, Benda 1961. 120., 121.)

84