Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

II. fejezet. Technikai kultúra hazánkban az Anjou-kortól Mohácsig

4. A magyarországi technikai haladás helyzete Mátyás király halála után

„Forog a malom, Robog a malom, Kereke jár;

Napos időből Napokat őröl Múlik a nyár. ”

(Dsida Jenő: A malom)

TB y^ótyás király halálát követően jelentősen meggyengült a központi hatalom, /■ /M a magyar közéletben hanyatlás következett be. Ez természetesen a kultu/ ml M rális életben is éreztette hatását. A XV. század legvégén és a XVI. század JL V JL elején a szellemi süllyedést jelzi, hogy „nemsokára Mátyás királynak halála (1490) után az egyetem (tudniillik a pozsonyi egyetem - a szerző) megszűnt létezni". (Abel 1881. 35.) A kultúra sajátos területe, az anyagi kultúra sem lehetett független ezektől a folyamatoktól, mégis igazat kell adnunk Hóman Bálintnak és Szekfü Gyulának abban, hogy nem szabad „a nemzeti energiák kiszáradásáról, az életerő elszikkadásáról" beszélnünk. (Hóman, Szekfű 413.) Az egészében véve jelentkező gazdasági és politikai hanyatlás nem zárja ki a tudomány és a technika egy-egy területén megmutatkozó - esetleg átmeneti - eredményeket. Ábel Jenő szerint „a dunai tudós társaság, mely a bécsivel (a Sodalitas Litteraria Danubiana-val) egy és ugyanazon társaság volt, nem Mátyás király uralkodása alatt, hanem jóval később, 1497- ben lett alapítva Celtes Konrád (Conrad) által, mikor ez Bécsben való letelepedése előtt a budai udvarnál tartózkodó tudósokat meglátogatta". (Ábel 1880. 3., 4.) A cél a humanizmus szellemében a tudományok előmozdítása volt, de Ábel véleménye az, hogy Magyarország kultúráján a társaság nem sokat lendített. Többségben voltak a társaságban az udvari kancellária cseh származású emberei. A társulat 151 1 táján szűnt meg. Rövid ideig tartó működése a Mátyás-kor után mégis arra bizonyíték, hogy az általánosan érvényes „leépülést" nem lehet abszolút értelemben kezelni - itt-ott voltak „kiemelkedő szigetek".

72