Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

I. fejezet. Az Árpád-kor technikai kultúrája

működött valami egyetem-féle. A rendelkezésre álló adatok alapján ugyanis nem bizonyos, hogy az universitas szó használata jogos-e, ..." - olvashatjuk Zemplén kutatásaiban. (Zemplén 1961. 21.) A források értelmezése és a feldolgozások viszont itt is ellentmondóak - nyilvánvalóan közrejátszik ebben a gyér adatbázis.

Hangsúlyozni kell, hogy itt nem a műszaki ismeretek direkt oktatásáról volt szó, hanem néhány olyan ismeretrendszerről, amely később alapjává vagy „támasztékává" vált a reneszánsz mérnöki kultúrának. A veszprémi iskolát csak ilyen értelemben tekinthetjük technikai ismereteket is csíráztató oktatási intézménynek.

A quadrivium tárgyain belül a geometriaoktatásról Békefi Rémig „Árpád-kori közoktatásügyünk és a veszprémi egyetem létkérdése" című tanulmányában eléggé elmarasztalóan írt. „A geometriára alig hogy ügyet vetettek; de a kör, a három- és négyszög területét ki tudták számítani. Tankönyvük is alig volt. Cassiodort és Marcianus Capella encziklopédiáját tanulmányozták, mígnem Gerbert a XI. században megtalálta Boethiusnak »De geometria« ez. művét, melyet Euclidból kivonatolt. Hogy mily gyöngén álltak a geometriai ismeretek dolgában, kézzelfoghatólag mutatja sz. Frodebert esete. Tanuló korában egyik társához körzőért küldték. Ez megtréfálta. A körző helyett malomkövet adott neki, sőt a nyaka közé tette. O észre sem vette a felültetést s megindult a kővel." (Békefi 1896. 221.) Másfelől viszont - a technikai alkalmazások oldaláról - Békefi elismerően szólt a geometriáról.

Karácsonyi János „Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1 900- ig" című könyvében ugyan a veszprémi káptalani iskolával kapcsolatban határozottan „földmérést" említ, ez azonban inkább csak a geometria szó magyar megfelelőjeként értékelhető. Valószínűleg nem (vagy legalábbis nem nagyobbrészt) gyakorlati igényű, terepen végzett munkákkal egybekötött, mérnöki földmérésről van itt szó, hanem sokkal inkább elvontabb geometriáról, ami persze megalapozhatott az autodidakták számára egy terepgyakorlatos, manuális földmérést, birtokkitűzést. (Karácsonyi 1906. 69.) A földmérést rendszerint a tanúk és a hites emberek jelenlétében „önképzett földmérők" végezték. Ok a gyakorlati-technikai fogásokat - némi iskolázottságra alapozva - egymástól „lesték el". Gyakran mellőzték - még jóval az Árpád-kor után is - a tényleges területszámítást. A földdarabot jellemezték a szélességi és a hosszúsági adatokkal, de a kettőt nem szorozták össze. Miután a hosszúsági méret a határhasználat szerint adott volt, leggyakrabban megelégedtek egyetlen mérettel, a szélességgel.

A külföldi kapcsolatok a hazai iskolaügyben is számottevőek voltak. Ez szintén része lett a keresztény Európához igazodásnak. „A hazai iskolák mellett a tanulni vágyó diákok már a XII. századtól kezdve látogatták a külföldi egyetemeket: Párizsba, Bolognába, Páduába, majd Bécsbe jártak, és sokan tértek vissza magisteri fokozattal" - írta Zemplén Jolán „A maqyarorszáqi fizika története 1 711 -iq" című könyvében. (Zemplén 1961.22.)

A bolognai diákok testületének - natiójának - megemlítése 1 265-ből való, ez a dátum azonban az összes egyetem vonatkozásában nem is a legkorábbi. Az első adat41