Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
I. fejezet. Az Árpád-kor technikai kultúrája
3. Útépítés, földmérés, kísérlet folyószabályozásra és malmok létesítésére a XIII. század végéig „Sovány puszták helyett szép országot adott, Jó baromtenyésztőt, tágast és gazdagot, Nagy széles folyókat, halat bennök sokat, Vadas erdőt, hegyet, tiszta forrásokat. ” (Arany János: Szent László fii ve) Az utak állapota Szent István korához képest nem sok eltérést mutatott a XII., XIII. századokban sem. A kedvezőtlen útviszonyoknak is szerepük volt a hadjáratok elhúzódásában, viszonylagos lassúságában. Főleg a keresztes háborúkkal kapcsolatban voltak az utak fontos stratégiai tényezők. II. Orbán pápa a clermont-i (klermo(n)) zsinaton hirdette meg 1095-ben az I. keresztes hadjáratot a mohamedánok által elfoglalt Szentföld visszahódítására. Ezt követően több keresztes sereg vonult át hazánk területén. Fél évszázaddal ezután, 1 147-ben, a II. keresztes hadjárat során III. Konrád német király vonult át Magyarországon hatalmas keresztes hadával. Ugyanebben az évben VII. Lajos francia király is keresztes hadat vezetett, akinek a kíséretéből Odo de Deogilo szerzetes panaszosan jegyezte le, hogy „a legelőkben gazdag Magyarországon sok mocsár és patak nehezítette a keresztesek útját". (Magyar kronológia I. 108.) Árpád-kori okleveleink is megemlékeznek az országos fontosságú útvonalakról. A tihanyi alapítólevél mellett az 1211. évi összeírás is említi a dunántúli hadi utakat. Ilyen hadi út húzódott a Balatonnál, valamint Fehérvártól Tolna felé és Győrtől Veszprém felé. A már említett bécsi út ebben a korban a legnevezetesebbek közé tartozott. Teljes szakasza: Bécs-Győr-Esztergom-Buda-Tolna-Eszék-Zimony. Ezek a régi útvonalak jól figyelemmel kísérhetők a XIX. század elején megjelent, úgynevezett Görög-féle térképeken és atlaszokban. (Erdélyi 1922. 286.) Az utakon közlekedő magyar szekereket gazdasági és katonai célokra egyaránt használták. (A magyar szekeres szó első előfordulása a XI. század végére tehető.) A hadsereget szállítószekerek követték, amelyeknek stratégiai szerepük is volt. A katonai 35
