Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

Kármánnak ez a helikoptere úgynevezett kötött helikopter volt, amelyet három kötél rögzített a földhöz. A meghajtást két szemben futó csavar szolgáltatta. Az itt megkezdett munkát Asbóth tovább folytatta és 1928. szeptember 9-én levegőbe emelkedett az Asbóth-féle helikopter. A gép pilótával függőlegesen felszállt, és nagyobb magasságban, huzamosabb ideig képes volt egy helyben stabilan lebegni. Megvalósította a vízszintes irányú repülést is, és kormányozni lehetett. Kómán pályafutása ekkor már Németországban közeledett a világhírnév felé. Fischamend után rövid magyarországi tartózkodás, majd a németországi Aachen műegyeteme, utána pedig a kaliforniai műegyetem (Pasadena) következett.

Pasadena Kármán munkássága nyomán lett a repülés és az asztronautika tudományának kivételes jelentőségű bázisa. A tudós itt oldotta meg a hangsebességnél gyorsabb repülés számos alapvető kérdését a '30-as és '40-es években. „1951-től a NATO repülésügyi kutató és fejlesztő intézményének (az AGARD-nak) volt az elnöke." (Magyarok a ... 1986. 153.) Halála évében, 1963-ban vette át John F. Kennedy amerikai elnöktől az újonnan alapított, igen magas kitüntetést, a National Medal of Science-t. Palló Gábor tudománytörténész szerint is Kármán Tódor (Theodore von Kármán) vitathatatlanul egyike azoknak az itthonról elszármazott tudósoknak, akik külföldön legendás sikereket értek el. Egyre gyakrabban esik szó erről a tudósgenerációról, mind több fórumon halljuk együtt emlegetni Békésy György, Hevesy György, Gábor Dénes, Neumann János, Szent-Györgyi Albert, Wigner Jenő, Szilárd Leó, Teller Ede vagy éppen Kármán Tódor nevét." (Palló 1982. 20.) Ez a magyar tudóscsoport a XX. század elejétől valóban rendkívüli eredményeket ért el, és az elismeréseikben sem volt hiány. (Például Kármán nem kevesebb mint 27 egyetemnek és főiskolának volt tiszteletbeli doktora, és a Nobel-díj kivételével szinte minden elérhető tudományos kitüntetést megkapott. Nobeldíjat nyilvánvalóan csak azért nem kapott, mert ezt az ő szakterületén nem adják ki.)

Kármán Tódor magyar volt, magyarnak is vallotta magát, ámde amint az az előbbiekből is kitűnik, tudományt gazdagító munkássága külföldön teljesedett ki. Hogy mégis ilyen terjedelemben kapott helyet a tevékenysége ebben a munkában, az talán éppen a már említett Fonó Albert szavaival hozható összefüggésbe. Fonó a Fizikai Szemlében 1 963-ban írt cikkét ezzel a mondattal kezdte: „Megemlékezünk Kármán Tódor professzorról, az évszázad világviszonylatban is legnagyobb gépészmérnökéről. (Fonó 1963. 230.)

Itt jegyezzük meg a tudós mértékadó szavait a két világháború közötti technikai kultúráról! Kármán az általa látott „legfinomabb mérnöki alkotás" elismerő kifejezésével az amerikaiak által továbbfejlesztett Zeppelin rendszerű tengerészeti léghajókat „tisztelte meg". (Ez persze csupán annyiban magyar vonatkozás, hogy a minősítő személy magyar mérnök volt.)

Itthon tehát Kármán Tódor nélkül alakult a két világháború közötti repüléstechnika helyzete. Az I. világháborút követő békeszerződések nyomán a magyar hadirepülés ügye csak igen vontatottan haladt előre - a fejlesztéseket számos korlátozás nehezítette. A lassan fejlődésnek induló magyar légierőt az olasz és német gyárak látták el re307