Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

nyú gépkocsik korai példányai. (Magyarországon, Budapest utcáin az első - külföldi gyártmányú - belső égésű motorral hajtott automobil 1895-ben jelent meg.) A hazai posta számára készített, Csonka-féle autón küldeményeket szállítottak. (Csonka 1960. 27.) (60. kép.) A négyütemű, négyhengeres motort vízhűtéssel látták el. Bánki Donát és Csonka János az 1 890-es évek elején feltalálták a porlasztót (karburátort). Több mint 10 évvel később a Csonka-féle autókon már ezt a porlasztót alkalmazták. 1893-ban a Ganz-gyár az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Budapesten rendezett előadásainak keretében bemutatta az úgynevezett Bánki-Csonka-motort, abban a korban a legtökéletesebb, leggazdaságosabb és legmegbízhatóbb belső égésű erőgépet (61. kép). Nem csoda, hogy ilyen előzmények után az automobilnak is nagy híre és sajtóvisszhangja volt. Az öntvényeket Rock István gépgyárában állították elő. A kereskedelemügyi miniszter rendelete szerinti 2000 (kétezer!) kilométeres próbaútra a kocsi 1905. május 31 -én gördült ki a budapesti Műegyetem udvaráról. A kisautó átlagos sebessége 26 km/h volt, a maximális sebesség pedig 35 km/h.

Érdekes összevetni ezeket az adatokat az akkori közlekedési szabályokkal. Rudnay Béla, Budapest főkapitánya 1901-ben adta ki azt a rendeletet, amely szerint: „A személyautók a villamos vágányok mentén legfeljebb a villamos sebességével, a város bel-60. kép. A Csonka-féle egyhengeres kisautó 1909-ből

298