Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
gyobb hatása van az eklektikától elszakadó irányzatoknak, a nemzeti sajátosságokra törekvésnek, a szecessziónak. Tipikus építésze e sokak szerint bizonytalan és ingadozó stílusnak és korszaknak Alpár Ignác (1858-1928). A későbbi Mezőgazdasági Múzeum épületét a Millennium emlékére ő komponálta egybe az ország híres műemlékeiből, a Vajdahunyad-várból, a segesvári kaputoronyból, a jáki kapuból, a csütörtökhelyi kápolnából stb.-ből. A századforduló éveiben alkotott épületegyüttes jellegzetes része a városligeti környezetnek. Alpár műve az egykori Tőzsdepalota is, amely korábbi funkcióinak megszűnése után otthont adott a Magyar Televíziónak. Az eklektika késői korszakán belül mint stílusellenzék keresett kiutat egy megújulni szándékozó irányzat, a szecesszió. (Rados 1975. 314.) A szecessziós törekvésekben nagy sikerrel nemzeti formakeresést megvalósító kitűnő építész, Lechner Ödön (1845-1914) a hazai műegyetem tanítványa volt. (Később a berlini akadémián is folytatott tanulmányokat.) A budapesti Postatakarékpénztár épülete (1899-1902) Lechner munkásságából a sajátosan magyar építészetnek, nemzeti iránynak talán legpregnánsabb képviselője. Lechner szellemi ösztönzése is felismerhető a népi építészet, például az erdélyi „fatornyos" építészet erősödő tanulmányozásában. Az erre fogékonyak közül a szélesebb körben ismertek egyike Kós Károly (1883-1977), aki társalkotóként tervezte a budapesti Allatkert néhány épületét (1908-191 2). A népi elemek felhasználását egy korszerű, európai szintű építészeti megoldással kitűnően ötvözte össze Lajta Béla (1875-1920), a magyar építészet egyik legegyénibb képviselője. Lajta a század utolsó éveiben végezte el a József Műegyetemet, majd Hauszmann irodájában szerzett gyakorlatot. Az ő oeuvre-jében szokták megjelölni a XX. századi magyar építészet „első, korai és modern" csúcspontját. (Rados 1975. 323.) Jellegzetes és sokat említett alkotása a Rákóczi úti volt Erzsébetvárosi Takarékpénztár (a későbbi Gázművek) épülete Budapesten. Háború előtti, modern Lajta-mű a budapesti Vas utcai kereskedelmi iskola 1910-1 2-ből. A századforduló nagy változást hozott a mérnöki szerkezetek anyagában. Alkalmazni kezdték a vasbetont (57. kép). Az eredetben és a gyors fejlődésben vitathatatlanok a franciaországi eredmények. A mérnöki létesítmények új anyagából Hennebique (en(ö)bik) francia mérnök hozott létre újszerű, merész alkotásokat, amelyeket a nagyközönség először az 1900. évi párizsi világkiállításon csodálhatott meg. Kossalka János korábbra tette a vasból és betonból álló szerkezetek létrehozását. Francia forrásokra hivatkozva említette, hogy 1855-ben a párizsi kiállításon Lombot egy olyan hajót mutatott be, „melynek oldalai dróthálóval ellátott betonból voltak készítve". (II. Techn. Kong. 1902. 350.) Az azonban bizonyos, hogy ha volt is vasbeton a század közepén, az akkor még nagyon egyedi, nagyon szórványos és kísérleti stádiumban lévő lehetett. Hennebique magyarországi képviselője dr. Zielinski Szilárd volt. Zielinski „Vasvázas betonépítményeket tervező irodát" nyitott Budapesten, és munkásságával kezdetét vette a hazai vasbeton szerkezetek korszaka. A tervek, a megoldások a kezdeti időszakban Párizsból származtak. 1 904-ben azonban a Zielinski-féle 276
