Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

anyag 1873-ban vált külön, amikor az Országos Iparegylet kezdeményezésére megalakult az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum. (Fülöp 1977. 12.) 1883-tól Technológiai Iparmúzeum elnevezéssel szerveződött az az intézmény, amelyik azután egyik bázisa lett a hazai műszaki muzeológiának. (Vajda, Oszetzky, Szabadváry 1981. 273.) A Magyar Mérnök és Építész Egylet kezdeményezésére alakult meg néhány évtized múlva a Magyar Műszaki Múzeum. (A vezetője Lósy-Schmidt Ede volt.) A múzeumot az 1935. évi megalakulás után hamarosan (1938-ban) Kassára költöztették. Kassa ezzel némi kárpótlást kapott az ott meg nem valósult újabb műegyetemért, de a városnak a határainkon kívül kerülésével műszaki múltunk sok értékes darabja számunkra elkallódott.

A „Technikatörténet" kifejezéssel a XX. században lehet gyakrabban találkozni. A szó korai előfordulása többek között Lósy-Schmidt Ede: „A hortobágyi kőhíd. 1827-1833" (Budapest, 1926. 31 o.) c. művének címlapján szerepel, ahol Lósy- Schmidt Ede mint MÁV igazgatósági főmérnök és mint a Magyar Mérnök és Építész Egylet könyvtárának és technikatörténeti gyűjteménytárának őre szerepel. (Országos Széchényi Könyvtár. Jelzet: 254. 616.)

A mérnökszervezetek sorában a két világháború között számottevő szabályozó, integráló szerepe volt a kamarának. (A kamara ebben az értelemben értelmiségi érdekvédelmi testületet jelentett.) A Mérnöki Kamarát az 1923. évi XVII. te. alapján állították fel, olyan személyek testületéként, akik valamely mérnöki cím használatára jogosultak voltak. Szervezete és ügyrendje valamelyest hasonlatosságot mutatott az ügyvédi kamarai szervezethez és ügyrendhez. Az idézett törvénycikk a „mérnöki rendtartás" általánosabb fogalmán belül foglalkozott a mérnöki címmel és a kamarával. Az előbbihez kapcsolódva körülhatárolták a mérnöki szakterületeket is.

„A törvényjavaslat intenciója szerint törvényes védelem biztosíttatik úgy a »mérnök«, mint mindazon hasonló címek viselése tekintetében, amelyek valamely technikai főiskola elvégzése vagy azzal egyenlő értékű tanulmányok alapján nyerhetők el. Ily címek: mérnök, építész (építészmérnök, műépítész), gépészmérnök, vegyészmérnök, kohómérnök, bányamérnök, erdőmérnök, közgazdasági mérnök. A mai törvényes helyzet az, hogy a »mérnök«, »építész«, »gépészmérnök«, »vegyészmérnök« és »közgazdasági mérnök« címnek az előírt szigorlatok letétele után való adományozására a király által megerősített és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által közzétett szabályzata alapján egyedül a kir. József-müegyetem, a bányamérnöki, kohómérnöki és erdőmérnöki címek adására pedig a Selmecbányái erdészeti és bányászati főiskola - szóval az illetékes technikai főiskolák vannak jogosítva. Ennek megfelelően vannak szövegezve az illető oklevelek is: ... a ránk ruházott hatalomnál fogva mérnöknek (építésznek, stb.) elismerjük és valljuk." (Corpus Juris Hungarici 1923. 128.)

A törvény a fentiekben említett mérnökökről a továbbiakban megállapítja, hogy: „Munkásságuk elsősorban par excellence (pár ekszelansz, azaz különösképpen, legnagyobb mértékben) szellemi munka: a technikai alkotások koncepciója, megtervezése és

265