Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
Kassa városában egy műegyetem felállítását határozná el, a memorandumban foglaltakat megfontolás tárgyává fogja tenni." (Erdészeti és Faipari Egyetem Levéltára, Sopron. EFE K. I. 1735/1917. Csatlakozó irat: Kassa Sz. kir. város tanácsa 22473. sz. átirata a főiskola székhelykérdése ügyében.) Vagyis Selmecbányán az áthelyezés ügyében nem annyira helységhez ragaszkodtak, sokkal inkább lényegesnek ítélték azt, hogy a képzés egy egyetemhez csatlakozva történjék. Akár Kassa is megfelelt volna, ha ott biztosítva látták volna az egyetemi környezetet. A kassai műegyetem felállítását azonban éppúgy megakadályozta a határok világháború utáni megváltozása, mint ahogyan csupán terv maradt Temesvár műegyeteme is. A századelő új egyetemalapításaiban a „műegyetemek"-nél valamivel szerencsésebbek voltak a tudományegyetemek. 191 2-ben a király szentesítette a debreceni és a pozsonyi tudományegyetemek felállításáról szóló 1912: XXXVI. törvénycikket. (A szentesítő király még I. Ferenc József volt, de a debreceni egyetemet néhány évvel később már IV. Károly avatta fel.) Az ország egyetlen műegyeteme viszont továbbra is az egyetlen maradt. Sőt, az első világháború utáni határváltozások nem hagyták befolyás nélkül a Selmecbányái akadémiát sem. A későbbi székhely, Sopron helyzete, hovatartozása egy ideig ugyanis meglehetősen bizonytalan volt. De tekintsük sorjában a századforduló utáni változásokat! Az előzményekhez tartozik, hogy a kiegyezés után több mint egy évtizeddel rendezték a magyarországi erdőügyeket. A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem főépületében a főbejárattal szemben a Bedő-szobor feliratán az alábbi tevékenységek kapnak különös hangsúlyt. „Dr. Bedő Albert (1839-1918). Az Országos Erdészeti Egyesület egyik alapítója 1866. Az első magyar erdőtörvény alkotója 1 879. Az önálló magyar erdőgazdálkodás szervezője. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja." (1922. július.) Az 1879. évi „Erdőtörvény" (1879: XXXI. te.) értelmében az ország erdőterületeit úgynevezett erdőkerületekre osztották fel. „... mindenik erdőkerület élén egy, ő Felsége által a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister előterjesztésére kinevezendő kir. erdőfelügyelő áll, a szükséges segédszemélyzettel ellátva." (Magyar Törvénytár. 1896. 1879-1880. 112.) A törvény a királyi erdőfelügyelők számára előírta a magyar állampolgárságot, valamely erdészeti akadémia teljes elvégzését, a belföldi erdészeti államvizsgát és a legalább 8 évig terjedő erdészeti gyakorlatot. (28. §., 29. §.) (Magyar Törvénytár. 1896. 1879-1880. 112.) A királyi erdőfelügyelő erdőügyekben véleményt és javaslatot adott, jelentést tett, de felruházták intézkedési jogkörrel is. A Selmecbányái bányászati és erdészeti akadémiát 1904-ben főiskolává nyilvánították, és a képzési időt 4 évre emelték. (A 4 év elvégzése után került sor a 2 éves gyakorlatra, majd ezt követően lehetett államvizsgát tenni.) Erősödni látszott a matematikai és természettudományi alapképzés, és több új tanszéket szerveztek. Más irányú változást hozott viszont a természeti környezet változása, módosulása. Selmecbánya, az egykor virágzó fémércbányászati központ a XIX. század végére veszített a jelentőségé-256
