Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
hogy t.i. az oktatás gyakorlati irányú ugyan, de mindamellett szigorúan tudományos alapra legyen fektetve, s a bányászati szakképzés szakiskolák által eszközöltessék: egészen helyesli, b./ a bányászakadémia székhelyét illetőleg ama nézettel, hogy az továbbra is Selmecz maradjon, lényegében egyetért; c./ a bányászakadémián felállíttatni tervezett 4 szakosztályt illetőleg megjegyzi, hogy kivált a bányagépészeti és építészeti szakosztályhoz több előadási óra és több tanár kívántatnék; - a bánya számvevőségi s a bányahatósági gyakornokok számára életbeléptetni javasolt tanfolyamokat feleslegesnek véleményezvén; ..." (BME Levéltár. 2/b. 21.-1151/1871. augusztus 26., Buda. Budapesti Műszaki Egyetem.) 1882-ben az oktatás tárgyi feltételeit tekintve is új korszak kezdődött. Ekkor költözött be a „kir. József Műegyetem" az új Múzeum körúti palotába. (Később ezekben az épületekben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara kapott elhelyezést.) Az átköltözés számos tartalmi, minőségi változással járt. Megfigyelhető ez a budapesti mérnökképzésnek mind a négy szakirányultságában, amelyek a századfordulóra markánsan kirajzolódtak. „Az 1898. évi szabályozás szerint az egyetem 5 osztályra tagolódik, ebből 4 mérnöki (építész-, gépész-, vegyész- és általános mérnöki). - az ötödik a matematika és természettudományi szakból tanári pályára készülők képzésére szolgál." (Vörös 1989. 898.) A századfordulóhoz közeledve egyre több szó esett a magyar és a nyugat-európai mérnökképzés összehasonlításáról - különösen az elméleti és a gyakorlati tudás tekintetében. Az iratanyagok tanúsága szerint a magyar mérnökképzésre igen erős hatást gyakorolt az „erősen elméletorientált" német mérnökképzés. A gyakorlati szempontokra irányuló túlzó igényeket a műegyetemi tanári kar jelentős része igyekezett elhárítani. Ezt illusztrálja egy állásfoglalás, amely a műegyetemi levéltárban maradt fenn. „... a műegyetemi oktatás menete az elméleti irány megszorításával az eddiginél még gyakorlatiasabb alapra helyeztessék; a mint ez különösen az angol műszaki kiképzésnél érvényesült, a mely a franczia és német szigorúan tudományos alapú neveléssel szemben a fősúlyt csakugyan a gyakorlati kiképzésre helyezte. Az az óriási siker azonban, a melyet a német ipar az utóbbi évtizedekben elért és a mely az angol nemzetre egyenesen megdöbbentőleg hatott, mert a fiatal német ipar ma már az egész világon mint az angol ipar legveszedelmesebb versenytársa jelentkezik: a német műegyetemi oktatás helyességének legfényesebb bizonyságát szolgálta. A német közvélemény a császártól lefelé osztatlanul elismeri, hogy iparának nagy sikereit annak a tudományos kiképzésű műszaki vezérkarnak köszönheti, a mely a német műegyetemek gépészmérnöki és vegyészi szakosztályaiból kikerült... a hazai viszonyaink között kifejlődött tanulmányi rendszer helyességének ellenőrzésére legmegnyugtatóbbnak azt tartjuk, ha a német műegyetemekkel való összehasonlítása kedvező eredményekre vezet. (BME Levéltár. 3/C. 18-38/1899. március 17., Budapest. Budapesti Műszaki Egyetem.) Az összehasonlításokat elsősorban a mérnöki tevékenység matematikai megalapozottsága tekintetében végezték el. A német műegyetemek a magyarhoz viszo-247
