Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

tóber 22-én segédtanárrá, majd 1869. október 22-én rendes tanárrá nevezték ki" - olvashatjuk Zelovich Kornél kutatásaiban. (Zelovich 1922. 128.) Az új tan­szék fejlesztésére, elismertetésére Horváthnak szűk másfél évtized állt rendelke­zésre. Halála több előremutató elképzelésnek valóra váltását akadályozta meg. „Horváth Ignác 1881. április 18-án történt elhunyta után a technikai mechanika és elméleti géptan tanszékére 1 882. március 5-én Nagy Dezsőt, addig a gép­­szerkezettan egyik tanszékének tanárát helyezték át." (Zelovich 1922. 159.) Nagy Dezső 1870. szeptember 1. óta volt a gépszerkezettanra akkor újonnan megszervezett tanszék kinevezett r. tanára. Korábban 1867 óta segédtanárként dolgozott a Műegyetemen. A géprajzolás vezetését 1873/74-ben K. Jónás Ödönre bízták. 5. Lehetőségeihez mérten a műegyetem igyekezett nemzetközi kitekintésű lenni. Le­véltári iratanyag tanúsítja, hogy 1870-ben a műegyetemi oktatók törekedtek ar­ra, hogy megragadják a közelgő nemzetközi kiállítás nyújtotta lehetőségeket, ami készséges fogadtatásra is talált. Az 1 871. évi Londoni Nemzetközi Kiállítás Ma­gyar Kir. Biztossága a Műegyetemre küldött levelében hangsúlyozta az alábbia­kat. „... a külföldön sokrészben ismeretlen, vagy nem eléggé becsült hazánkra nézve oly alkalmat nyújt, amelyet művelődésünk fokának kimutatására felhasz­nálni parancsoló kötelesség... A József-müegyetem Magyarországnak egyetlen magasabb tanintézete, mely a századunkat jellemző és előrehaladását eszközlő exact tudományok ápolását és gyakorlati érvényesítését tűzte czéljául; ha pedig valahol akkor Angolországban tudják méltányolni a technikai ismeretek terjeszté­sének fontosságát. Ennélfogva tanintézeteink közül a Jósefmüegyetem első sorban van hivatva, hogy hazánknak az említett irányban tett haladását és törekvéseit fel­tüntesse; ..." (BME Levéltár. 2/b. 21 -214/1870. november 25., Pest. Budapes­ti Műszaki Egyetem) A mérnökegyesületi közlöny munkatársai körében már 1 867-től lépések történtek olyan nemzetközi kapcsolatok irányába, amelyek évtized múltán kiteljesedtek. Az 1870-es évek végére a Magyar Mérnök és Építész-Egylet közlönyének jellemző külföl­di kapcsolatai voltak az alábbiak: „Zeitschrift des Ingenieur-Vereins (Hannover)"; „Society of civil Engineers (London)"; „Societe centrale des Architects (Párizs)"; „Society of civil Engineers (New-York)". (MM-EK. 1877. 204.) Ezeknek az előzményeknek nagy jelentőségük volt abban, hogy az Eötvös által for­mába öntött koncepciót széles körben megértették és elfogadták. Innen már csak rö­vid idő telt el addig, hogy ismét kiállítsanak magyarországi mérnöki okleveleket. „A kir. József-Müegyetemen az első mérnöki oklevelet 1 873 november 27-én állították ki Delvechio Devecis Ferenc részére. Az első gépészmérnöki oklevelet, mely a 39-ik ok­levél volt, Rejtő Sándor kapta 1 877 november 1 2-én. Az első építészi oklevelet, a 46. számút, Kiss István részére állították ki 1880 február 27-én. 1884 június 23-iki kelet­tel állították ki az első négy vegyészi oklevelet. Közöttük volt Grittner Albertné; okleve­245

Next

/
Oldalképek
Tartalom