Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

helyett) hozzájárulás érkezett Pécsre. (Szám: 19698.) Pécs szab. kir. város köztörvényhatósága ezt követően pályázati hirdetményt fogalmazott meg, amelyet a „Pesti Napló", a „Pester Lloyd" és a „Pécsi Lapok" kiadói hivatalainak címeztek. A kéziratos pályázati fogalmazvány szerint a jelölteknek a kérvényeiket a magyar nyelvbeni tökéletes jártasságot, úgy nem különben szakképzettségüket igazoló okmányokkal kellőleg felszerelt..." állapotban kellett benyújtani 1869. december 8-ig. (Baranya Megyei Levéltár. Pécs városi iratok. 1776/7114. 1869. évi közgyűlési iratok. 1869/8630.)

A kiegyezés utáni években a vidéki városokban is láthatóan bővült a technikai szakemberek szerepköre. A mérnöki létesítményekkel kapcsolatos gazdasági, pénzügyi tárgyalások rendszerint szintén műszaki irányítás mellett folytak, de a vármegyei államapparátus, hivatalszervezet bevonásával. A Buda-Eszék államút egyik nagy hídjához az építési faanyag biztosítása végett az akkor szokásos „árlejtési tárgyalást" a magyar királyi mérnöki hivatal helyettes főmérnöke irányította Pécsett 1872-ben, igényt tartva a területileg illetékes „Alispán Úr" kiküldöttjének részvételére. (Baranya Megyei Levéltár. Alispáni mutató. Tárgymutató. 1872. Név és tárgy rovat: Mérnöki hivatal. 2466. B. Pécs, 1872. május 17., 101. sz. További kiküldések: Alispáni mutató 2281 ./1873 (2353. U), utak felügyeletére 659./1873 Alispáni mutató szerinti selejtezett iratok.)

A XIX. században - és különösen annak utolsó harmadában - már Magyarország vonatkozásában is beszélhetünk tudományos technikáról. A korábbi időszakok alapvetően empirikus technikáját felváltotta a matematikai és természettudományos alapvetés elfogadása, nyilvánvalósága. A tapasztalati úton fejlődött géptan és gépgyártás, valamint a fizikán, illetve a mechanikán belül kibontakozott gépelmélet közeledett egymáshoz. „A technika ma már a természet örök törvényeinek fáklyafénye mellett, tudományos úton halad, míg régen a puszta empiriára lévén utalva, tévutakon botorkált és tapogatódzott előre" - írta Rados Gusztáv König Gyula emlékezetére írt beszédében, a

XX. század elején. (Rados M. Tud. Akad. Emlékbeszédek. 75.)

E lényeges változások nemcsak a technikai kultúra tárgyiasult, anyagi részében követhetők nyomon, hanem megmutatkoznak a szakirodalomban és a szakirodalom rendezésében is. Szinnyei József, az Egyetemi Könyvtár első őre és dr. Szinnyei József készítésében 1878-ban jelent meg „Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete", amely az 1472 és 1875 közötti időszakot fogta át. A munka egy „száz aranynyal" jutalmazott pályamű volt. A szerzők előszavában a következőket olvashatjuk: „A mi a munka tartalmát illeti, föl vannak itt sorolva mindazon művek, melyek Magyarországon vagy magyarországi szerzőtől bárhol a természettan, légtünettan, technika, vegytan, természetrajz, földtan, orvostudomány, gyógyszerészet, mezei gazdaság, vadászat, halászat, számtan, mértan, csillagászat, építészet, bányászat, gépészet, hadtudomány sat. köréből napvilágot láttak; - továbbá azon külföldi folyóiratokban megjelent czikkek, melyeket vagy magyarországiak írtak, vagy melyek azokban külföldiektől hazánkra vonatkozólag megjelentek." (Szinnyei 1878. Vili.) A kiadást és a jutalmazást a Kir. Magyar Természettudományi Társulat végezte. A Szinnyei szerzőpáros

238