Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben
náltak. Az első üzemben tartó a kalocsai érsek volt, aki az uradalmai számára rendelte meg a gépcsoportot. (Gazdasági Lapol< 1861. 569., 570.) A próbacsépléseket a gyárudvaron végezték, nagy létszámú gazdaközönség jelenlétében. (Gazdasági lapok 1861. 551., 552.) Rock István gépgyára Pesten volt, a Soroksári út 22. szám alatt. (Gazdasági Lapok 1860. 333.) A gyártulajdonos egyik írásában 1 859-ből a következőket olvashatjuk: „Ezen intézet kifejlődését két irányban vezetem, u.m: annak első osztálya magában foglalja a mezei gazdasági eszközök s efféle gépek készítését... második osztálya pedig a malom-építést ló-, víz-, szél- és gőzerőre, gőzgépek s más műerőművészeti tárgyak készítését..." (Gazdasági Lapok 1859. 506., 507.) A Röckgépek teljesítménye ebben az időszakban jobbára alacsonynak minősíthető. Többek között egy újságban megjelent tájékoztatásból tudjuk, hogy a gyár 24 lóerőig készített olyan helyhez kötött gőzfűrészelő gépeket, amelyekhez erőgépet és kazánt is adott. (Gazdasági Lapok 1860. 322., 323., 324.) Az úgynevezett „nagy gőzgépek" gyártásában évekkel később a Láng-gépgyár lett az élenjáró. 1 868-ban alapították meg a Láng L. gépgyárat és vasöntödét. Itt készült el 1 874-ben az első magyar gyártmányú „nagy gőzgép". Ez egy egyhengeres, kipufogó gép volt, amelyet Meyer-tolattyúval láttak el. Teljesítménye 49 lóerő, percenkénti 85 fordulat mellett. A gőzgépet József főherceg alcsúti (Fejér m.) uradalmában állították üzembe. Ez mindenképpen kiemelkedő eseménye volt a magyar gőzgépgyártásnak, amely egyébként az 1880-as évekig főként lokomobilok gyártására korlátozódott. (Technikai fejlődésünk. 1929. 769., 770.) A nevezetes alcsúti gép tanulságait is felhasználva a Láng-gyár 1885-ben már 1000 lóerőn felüli teljesítményű gőzgépet is épített az Erzsébet gőzmalom részére. (Technikai fejlődésünk. 1929. 770.) A hazai gőzgépgyártási technikában a XIX. század végén számottevő tényező volt még a Kachelmann K. és Fiai-féle gép-, illetve vasgyár is a régi Bars vármegye területén, Vihnyén. (Vihnye Selmecbányától északnyugatra kb. 10 km távolságban van, és ma Szlovákia területéhez tartozik.) A múlt században az itt foglalkoztatottak száma elérte a 200 főt. (Futó 1944. 435.) De ennek a gyárnak a működése, csakúgy, mint a szép eredményeket elért hazai mozdonygyártás, már nem annyira a gőzgépgyártás magyarországi kezdeteihez tartozik, hanem sokkal inkább annak kiteljesedéséhez. A kiegyezés után lassan kibontakozott a magyar nyelvű gőzgéptechnikai szakirodalom is. Dicséreteket és erőteljes ellenérzéseket kiváltó munkák egyaránt megjelentek. Petzval Ottótól jelent meg a kiegyezés utáni évek egyik legvitatottabb népszerűsítő, ismeretterjesztő könyve: „Kézikönyv, mezei gazdák, gépészek, mozdonyvezetők és fűtők számára". A könyv a gőzgépekről szól, népszerűsítő formában, gyakorlatias szempontok szerint. Ráth Mór kiadása a Magyar Mérnök Egylet Közlönyének hasábjain olyan éles kritikát váltott ki, amellyel olvasó csak ritkán találkozik. „Igazán nem tudjuk, mit bámuljunk inkább, a fogalmak helyességét-e, a definitió tisztaságát-e, vagy az argumentatió erejét? Az efféle népszerű előismereteket köszönjük, nem kérünk belőlök!" - olvas-226