Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben

november 20-án déli 1 2 órakor került sor. „A sors iróniája, hogy megnyitása alkalmával rajta első ízben az osztrák megszálló haderő parancsnoka, a bresciai hiéna, Haynau báró haladt át, miközben Széchenyi Döblingben elborult lélekkel tépelődött Magyarország szomorú sorsa felett." (Borsos, Sodor, Zádor 1959. 242.) (64 év elmúltával, 1913-ban megkezdték az 1915-ig tartó teljes átépítést, de a „híd esztétikus külső megjelenésének" változatlanul hagyásával (51. kép). (Palotás, ... stb. 1987. 56.) 1945-ben a háborús robbantásnak áldozatul esett, majd az 1915-ös formájában újjáépítették, és az első megnyitás centenáriumán, 1949. november 20-án ismét átadták a forgalomnak.) A híd eredeti hosszúsága 375 méter, szélessége 11,7 méter volt, az újjáalakítások során azonban szélesebbre építették. A dunai állandó híd a hajózást is számottevően könnyítette, hiszen elmaradt a régi, hajókra szerelt híd sok vesződséggel járó nyitogatása, valahányszor továbbhaladó hajó közlekedett.

A Lánchíd tengelyének folytatásában építették meg néhány esztendő múlva a Várhegy alatt húzódó Alagutat. Az 1853 és 1857 között épült létesítmény tervezője és kivitelezésének irányítója, művezetője Clark Adám volt. A Lánchíd felőli, eklektikusán klasszicizáló bejárat tervezése is az ő nevéhez fűződik. (Megnyitás: 1857. április 20.)

A „harmadik nagy Széchenyi-vállalkozás" a Tisza szabályozása volt. A gróf 1833 szeptemberében hajóutat tett a folyón, és kikötött Szegeden, ahol az üdvözlő közönség

51. kép. Az újjáépített Széchenyi Lánchíd

210