Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben

ennek az ellenkezőjét indokolta volna. (1838: nagy pesti árvíz, 1816, 1817, 1830, 1 845: nagy tiszai árvizek.) A szabályozási tervek az 1840-es években már készen voltak ugyan a Dunára is és a Tiszára is, de a kivitelezést nem sikerült megindíttatni az 1844. évi országgyűléssel sem. A nagy „áttörés" 1846-ban volt, amikor az államköltségre nem várva, önsegély alapján és az érdekeltségek megszervezésével gróf Széchenyi István (1791-1860) megindította a Tisza szabályozását. Alapvető különbség, hogy míg a Duna felmérése és szabályozása részben birodalmi, de főleg osztrák célt szolgált - és így nem magyarok is részt vettek benne addig a Tiszán folyt munkálatok teljes egészében magyar feladatot jelentettek. Ezzel indokolható az is, hogy a Duna térképezésére előbb került sor. A felmérésekre, térképezésekre alapozva később számos olyan munka és intézkedés valósult meg, amelyek a hajózási feltételek javulását eredményezték.

Uj, mesterséges vízi utak létesítése is szóba jött, melyek közül a legjelentősebbek egyike a Ferenc-csatorna volt. Kiss József (1748-1813} és testvére, Kiss Gábor (1758?—1 800) az 1790-es évek elején megtervezték Magyarország első hajózható csatornáját. A hajózócsatornák létesítése nemcsak Magyarországon, hanem Európaszerte is megelőzte a nagy vasútépítési korszakot. A Kiss testvérek terve szerint megépített csatorna, amely a Ferenc-csatorna nevet kapta, mintegy 180 kilométer hosszúságban kötötte össze a Dunát a Tiszával. Fodor Ferenc adatai szerint a nevezetes csatornát 1 802. május 2-án adták át a forgalomnak, és a következő években ennek köszönhetően lendült fel a Bácska és Dél-Magyarország gazdasági élete. A csatorna vonzáskörzetébe eső területek gabonáját és egyéb mezőgazdasági terményeit 1802 után lényegesen egyszerűbben vihették ki az ausztriai piacokra. (Ezt a csatornát korszerűsítette és építtette újjá az 1870-es években Türr István (1824-1908), aki több más csatornatervével - Panama-, Korinthoszi- - is kitűnt a század következő felében.)

Türr István mérnök tábornok a XIX. század második feléből így tekintett vissza a két Kiss testvér régi Ferenc-csatornájára. „Ezen csatorna főczélja hasonlóan az volt, hogy a mocsáros földek, melyek 200.000 holdnyira terjedtek, mivelésre alkalmassá tétessenek." (Türr 1876. 7.) A társulati szerződésben rögzített 25 év letelte után a megjavított bácskai földek ismét állami kezelésbe (illetve közbirtokosokhoz) kerültek.

Szeged fokozottabb kereskedelmi bekapcsolását célozták a század első éveiben a Vedres-féle elgondolások. „Szeged Várossá, Bánát közepének, Erdély Ország alsó részének, egész Oláh Országnak, nem külömben: a Török Tartomány azon tájjának is, melly Bánát Délkeleti oldala felé fekszik, úttyába vagyon; a mai tehát ezen részekrül Pestre, Bétsbe, 's onnét még más Tartományokba is vitettetik, az mind Szegeden mégyen keresztül, ..." (Vedres 1805. 31.) Másrészt az 1801. évi áradás tapasztalataival igazolta Vedres azt, hogy Pest felől Szeged felé a tervbe vett csatorna esési (lejtési) viszonyai is kedvezően volnának kialakíthatók. (Vedres 1805. 35., 36.)

A közlekedési utak rendszerének átgondolt fejlesztése természetesen együtt járt a vízi úthálózat és a szárazföldi úthálózat, továbbá a hídépítések kellő összehangolásával.

205