Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben
ve, - kellő ismeretek hiánya miatt, - kétszeresen nehéz terheit!" (Reform 1848. 9. Tavaszutó' 4. 72.) A kormány közmunka- és közlekedésügyi minisztere gróf Széchenyi István (1791-1860) lett. Széchenyi miniszterségében nyilvánvalóan közrejátszott az, hogy ő már korábban is sokat tett a magyarországi közlekedési viszonyok javításáért. Indokoltnak tűnik az, hogy a XIX. század első és második harmadának hazai közlekedési kultúráját Széchenyi személye köré rendszerezzük, még akkor is, ha Széchenyinek természetesen nem a teljes időszak alatt volt meghatározó szerepe (49. kép). A hazai közlekedést tekintve Széchenyi korának előzményei közé tartozik, hogy a századfordulón a fejlődés homlokterébe került a vízi közlekedés, a természetes vízi utakon a feltételek javítása, és új, mesterséges vízi utak létesítése. Ezek természetesen eléggé költséges vállalkozások voltak, és nem is találkoztak mindig a laikusok egyetértésével. Vásárhelyi 1830-ban a nagyközönség előtt is próbált ismeretterjesztő felfogásban érvelni. ,,A' csatornák építésével járó nagy költségek nem bizonyítják meg azoknak szükségtelen váltókat. Illy nagy építményeknél a' Státusnak több és nemesebb czéljai vágynak, 's következőleg olly kalmárosan mint egy privatus ember, nem számol." (Tud. Gyűjt. 1830. IX. köt. 115.) A közlekedési feltételeken javítani akaró Széchenyi alakja tűnik fel még a tavi közlekedésben, a balatoni gőzhajózásban is. „Kétségtelen, hogy Széchenyi maga is a szállítási lehetőségeket látta elsőrenden a balatoni gőzhajózásban, ..." (Kanyar 1993. 170.) Több körülmény együttes hatásaként kézenfekvő volt, hogy a természetes vízi utak közlekedési feltételeinek lényeges javítása a Dunánál kezdődjék. A nagyobb vízrendezéseket azonban mi ndig megelőzték a felmérések, térképezések. A Donau-Mappirung (Duna-térképészet) vezetőjének a Helytartótanács 1 822-ben Huszár Mátyást {1778?—1 843) nevezte ki. (Ez a szervezet csak felméréssel és térképek készítésével foglalkozott, szabályozási munkákkal nem.) Huszár ezt megelőzően, 1 81 8-tól a Körösök és a Berettyó térképezésénél szerzett szakmai érdemeket. A Dunatérképezés 1838-ig tartott - az irányításába Huszár után Vásárhelyi Pál (1795-1846), majd Hieronymi Ferenc - teljes nevén Hieronymi Ottó Ferenc (1803-1850) - kapcsolódott be. (Hieronymi Ottó Ferenc fia volt Hieronymi Károly (1836-1911), a mérnökdinasztia másik híres tagja.) Bendefy László Wallandt Henrik országos építészeti felügyelő közleményére hivatkozva a következő elismerő szavakat írta az említett mérnökök munkásságáról. „ ... a maguk idejében Európa-szerte páratlan geodéziai felvételeknek megindítója Huszár Mátyás, vezetői pedig Huszár mellett Vásárhelyi Pál, Hieronymi O. Ferenc és Lányi Soma voltak." (Bendefy 1958. 215-218.) A XIX. század első fele más folyókon is a nagy vízrajzi térképezések korszaka. 1834 és 1846 között Lányi Sámuel (1791 ?—1845?) vezetésével végigtérképezték a Tiszát és mellékvizeit, 1840 és 1846 között pedig a Dráva-Száva-Mura vidékét. (Fodor 1957. 142.) A szabadságharc előtt a szabályozási munkák csak szórványosak voltak és nem jelentettek átfogó, nagy vállalkozásokat, bár számos figyelmeztető körülmény éppen 203
