Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben
vetkezők: 1./ az egyetemi technikai chemia; 2./ a' különös chemiai 's technikai ágazatok; 3./ a' természettudomány; 4./ a' mathematika; 5./ az erőmű-tudomány; 6./ az alkalmazott földleírás; 7./ szárazföldi 's vízépítés; 's 8./ a' műtudomány. A' cursus három éves. - " (Társalkodó 1833. 189., 190.) A tudományos társaságok, egyesületek nagyobb mértékű folyóirat-kiadásai a század második felében, különösen 1867 után élénkülnek fel. A kezdeti próbálkozások azonban már a század legelején érzékelhetőek, megelőzve még a Tudós Társaság létrejöttét is. 1817 januárjában megjelent az első magyar nyelvű tudományos folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény. A pesti lap szerkesztői célul tűzték ki a tudományok minden ágának felkarolását. A technikai kultúrával összefüggő részletek azonban meglehetősen ritkák és szűk terjedelműek voltak - jobbára csak néhány találmány rövid ismertetésére szorítkozott a kiadvány. így például megjelent egy néhány soros ismertetés az akkor újdonságszámba menő pesti gázvilágításról, ami viszont jelentőségéhez mérten mégiscsak szerény publicitásnak számít. A Tudományos Gyűjtemény nem csupán szakmai köröknek szólt, hanem vállalkozott a tudomány népszerűsítésére, a tudományos ismeretterjesztésre is. Az ilyen törekvések a mérnöki tevékenységre vonatkozóan olykor önálló kiadványokban jelentkeznek. „Udvardy Cserna János, Uradalmi és Hites Földmérő" például 1825-ben jelentette meg „Gazdasági földmérő" című munkáját, amelynek részletesebb címéből kitűnik a tudományos ismeretterjesztés szándéka: „Gazdasági földmérő, avagy: együgyü és világos Útmutatás arra, miképpen lehessen kiki a maga Földjeinek In'sellérje, mind azon drága Szerszámok nélkül, mellyekkel az In'sellérek élni szoktak. Atallyában minden Magyar Gazdáknak, Gazdatiszteknek, Kertészeknek és Erdészeknek; különössen pedig azoknak számokra, kik a' Mathesisben járatlanok lévén, a' Földmérést a' leg együgyübb módon óhajtják megtanúlni." (Udvardy Cserna 1825. címlap.) Cserna a sajátjáéhoz hasonló tudományos ismertetterjesztő könyveket „tanittó" könyveknek nevezi, amelyek elterjedtségéről hazai körülményeinket tekintve nincs jó véleménnyel. „Igaz, hogy Magyar nyelven igen kevés efféle tanittó könyv van, a'minek egyenessen az az oka, hogy a' Magyar a' Kontársághoz hozzá szokván, a' tudományt nem tartotta érdemesnek a' tanulásra, ..." (Udvardy Cserna 1825.) A könyv öt fő részből áll: alapismeretekből, a mérés eszközeinek leírásából, területek felméréséből, területek számításából, végül földterületek felosztásából. Utóbbival kapcsolatban magyarázatot ad a szerző arra, hogy „Az Urbarialis Földek' kiosztása Törvényes Földmérő' dolga lévén, azt senki közönséges magára nem vállalja: de a' Gazdasági tekintetben leendő osztály magán a' Gazdán állván, illő leszsz néki erről értekezni." (Udvardy Cserna 1825. 283.) Cserna olyan egyszerű magyarázatokkal és fogalmakkal dolgozik, amelyeket a következők illusztrálnak. „A Területet tehát Lineák által, - a Lineákat pedig pontok által határozzuk meg. ... a' Terület nem egyébb, mint a' szélességgel együtt járó hosszaság... képzeljünk el ollyan Gerebbjét, melly egy öles szélességű volna ... ezt odább odább toljuk magunk előtt, az maga után hágy ollyan területet, mellynek 192