Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben
pest, 1990. Források a vízügy múltjából. 7. Kutatás: 1991. július.) A földmérésről szóló levelet a Széchenyi-uradalom igazgatójának írta Vásárhelyi Pál 1838-ban. Vásárhelyi aláírásánál a „k. hajózási mérnök" megjelölés szerepel. Bizonyos megbecsülést jelentett, de praktikus okai is voltak, hogy a mérnök a vármegyei hatalmi apparátushoz közel állt. A század első felében még gyakori szokás volt a mérnöki oklevelek megyegyűléseken való kihirdetése. „Az 1837-ik évi Böjt első hava 13-ik 's következő napjain T. n.-£osony megyének ugyan azon nevű Sz. kir. Várossában tartott Közgyűlése alkalmával ezen tanúlevél felolvastattván hirdettetett Petőcz György k. al jegyző által" - olvashatjuk Paulus Farkas (azaz Farkas Pál) Pesten szerzett egyetemi, mérnöki oklevelének hátoldalán a bejegyzést. (Paulus Farkas oklevele. Anno Domini millesimo octingentesimo trigesimo septimo. 1837. Erdészeti és Faipari Egyetem (EFE) Múzeuma. 04706. Sopron. Kutatás: 1992. július.) Az említett Farkas Pál Fodor Ferencnek 1955-ben megjelent munkájában, a függelékben közölt okleveles mérnöki névjegyzékben, a 250. sorszám alatt szerepel. (Fodor 1955. 164.) Általában véve nem kap helyet az Akadémián a legrégibb mérnöki szakterület, a földmérés és a térképezés. Király Károly „Mérnök-dal" című verse 1 839-ből azt sugallja, hogy a korszak mérnöki munkájának centrumában még változatlanul a földmérői és a térképező mérnöki tevékenység áll. „ ’S mit Isten végtelen Térségbe alkotott, Kis ívre asztalán Mind fölteremti ott. De künn ha fagy csikorg. 'S begy-völgyet hó borít: Szobában rajzol, ír 'S fest szép földképeket; (Társalkodó 1839- 333) A vers egyéb részleteiben a szerző a mérnöki munkát a pap és az ügyész munkájával méri össze, ami pedig azt a felfogást is tükrözi, hogy a mérnöki tevékenység a legmagasabb kvalifikációt igénylő értelmiségi foglalkozások sorába illeszkedik. (Legalábbis a szerző gondolatvilágában!) Az Akadémia bizonyos mértékű elzárkózása mégis igazolható tény. 189