Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

egyetemi önálló tanszék által is fémjelezve nagyobb reputációt. Winterl Jakab (1739-1809) könyvét, amely a „Prolusiones ad chemiam saeculi decimi nőni" címet viselte, 1800-ban nyomtatták ki. Winterl neve többek között onnan volt ismert a XVIII. századi magyar tudományos körökben, hogy ő volt az első professzora a Nagyszombatban alapított első egyetemi kémiai (és botanikai) tanszéknek, amely az 1 769-es alapítást követően Pestre költözött. (Winterl Jakab előbb említett könyvét 1803-ban Oersted németre fordította.) Winterl egyik munkatársa volt egy igen érdekes polihisztor egyéniség, Kitaibel Pál (1757-1817). Teológiai és jogi tanulmányok után szerzett orvosdoktori oklevelet, majd botanikával, kémiával foglalkozott, és földrengéskutatásokat végzett. 1795-ben klórmeszet állított elő, de annak textilipari hasznosítását - részben az akkori textilipar viszonylagos fejletlensége miatt - nem érlelte ki. Később annál elterjedtebben használták a klórmeszet textilipari célokra. A fehér vagy szürkésfehér, klórszagú port a textilipar fehérítésre hasznosítja, de kitűnő fertőtlenítő hatását felismerve csakhamar az egészségügyben is alkalmazták.

181