Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

kola (1806), Kertésziskola (1806), Ménesmester és lovásziskola (1807), Mérnökiskola (1808), Gazdaasszonyiskola (1808). (Lőrincz 1976. 169.) (A Pristaldeumban a nagy­birtokok jogi igazgatására kiszemelt jelöltek tanultak.) A Mérnökiskola háromszintű ta­gozatának felső fokán mérnököket, középfokán földmérőket, alsó fokán pedig uradal­mi mesterembereket képeztek. (Az alsó fokú képzés csak 1 81 2-ben indult meg.) Az egyik legrégebbi mérnöki szakterületnek a művelője, a földmérő még a régebbi századfordulón is hajlamos volt arra, hogy polihisztorként alkosson valami olyat, ami nem a mindennapi tevékenységéhez tartozik. Tari Pál földmérőtől 1800-ban jelent meg egy szokatlan munka „Theoriája, a' világ-alkotmányja' mechanismussának" címmel. Ebben Tari a Föld forgásáról, a Napról, a „Neheztető-erő" lényegéről és a Holdról írt. Figyelemre méltó a szerző magyar nyelvre törekvése és a kötet végére iktatott kis szó­tár: ,,A' magyaríttatott, és a' szokatlanabb 's külömböző értelmű Szavaknak a' deák ér­telmeikkel egygyütt való fel-jegyzettések." (Tari 1800. 25-28.) A mesteremberek egy csoportja uradalmi gépészként dolgozott, és ennek a szakterületnek a tanári karban is voltak kiváló képviselői. A keszthelyi Georgikonban a régi századforduló éveiből több tervezés és építés fűződik a jó felkészültségű és manuálisan is ügyes Pethe Ferenc (1762-1832) nevéhez. A keszthelyi mérnökhallgatók kétévi elméleti és egyévi gyakorlati képzésben része­sültek. A három év eltelte után Festetics Pestre küldte őket vizsgázni. (A pesti Institutum Geometricum mérnöki szigorlataihoz ugyanis csak a tudás volt a fontos, nem kötötték ki azt, hogy a jelölt hol szerezze meg a tudását.) Akik ott a mérnöki oklevelet megsze­rezték, azok mint uradalmi mérnökök dolgozhattak. A fő feladataik közé tartozott a gazdasági épületek és a csatornázási munkák tervezése, valamint a kivitelezések irá­nyítása. Néhányon mint mérnöktanárok működtek tovább a Georgikonban. (Lőrincz 1976. 171.) „A Mérnök- és Építésziskola (1808) az uradalmakat felmérő, a csatorná­zási és építkezési munkákat irányító mérnök földmérő és építész utánpótlás képzését szolgálta." (Részlet a keszthelyi Georgikon Majormúzeum Georgikon-történet kiállítási anyagából. 1990 július.) Részben ilyen XIX. század eleji uradalmi mérnöki alkotás volt a balatonszentgyörgyi Csillagvár, különleges építészeti formájával. A Festetics család építtette 1820 körül. (Ma némi „korcsúsztatással" a Balaton környéki, XVI—XVII. száza­di végvári katonai élet emlékeivel rendezték be, és mint idegenforgalmi látványosság sok érdeklődőt vonz.) Az uradalmi mérnökök olykor még ennél is nagyobb szabású fel­adatokat oldottak meg, sikerrel. Rantz János György uradalmi építész (és a közremű­ködő Andreas Fischer bécsi akadémiai tanár) nevéhez fűződik a híres Festetics-kastély könyvtári épületszárnyának tervezése és építése. Festetics György a könyvtárat 1 799 és 1801 között építtette és rendeztette be. (A könyvtár alapjait azonban már Festetics Kristóf megvetette, 1745-től.) A felső fokon tanult mérnökök mellett az akkor középfokú végzettségű földmérők rö­vidített képzési időt kaptak. A földmérői oklevelet már két év sikeres elvégzése után meg lehetett szerezni, de részükre is biztosított volt a továbbtanulás lehetősége a harmadik 165

Next

/
Oldalképek
Tartalom