Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

5. Műszaki és mezőgazdasági közép- és felsőoktatás a XVIII. századi Magyarországon

„Ne sirassuk többé nemzet romlottságát, Nézzük fiainknak pallérozottságát, Csodáljuk rokonink sebes okosságát, Várjuk csendes szívvel bajunk orvosságát.

Pozsony nevekedik, Buda roppant lészen, Prófétának szava most tudom mit tészen.

(Barcsay Abrahám: Tudományok nevelkedéséről, budai ferdében Orczy Lőrincnek)

a) Műszaki ismeretek oktatása Selmecbányán. Mikoviny Sámuel (1700-1750) és Born Ignác (1742-1791) tanári és tudósi munkássága

5tót. évvel Pázmány Péter 1635-ös nagyszombati egyetemalapítása után, vagyis 1 735-ben nyitotta meg kapuit Selmecbányán a bányászati iskola (Selmecbányái Bányatisztképző Intézet), amelynek kezdeti színvonaláról Faller Gusztáv a XIX. század végén a következőket írta: „Eleintén ugyancsak gyakorlati bányász iskolának neveztetett, azonban már keletkezése óta magán viselé egy felsőbb bányászati tanintézetnek jellegét, ..." (Faller 1871. 1., 2.) (43. I<ép). 1735-ben III. Károly a Selmecbányái főkamaragrófnak azt az instrukciót adatta ki, amely a csehországi Joachimstahlban (a későbbi Jáchimovban) egy, már 1716-tól érvényben volt, uralkodói utasításra épült. Az említett joachimstahli utasítás ott „évente négy növendék három évig tartó oktatásáról" szólt. (Gyulay 1970. 652., 653.) A Selmecbányái intézet - mint később látni fogjuk - nem csupán a hazai kémiai tudományok fejlődésében játszott nagy szerepet, hanem egyszersmind Selmecbányát a korszak egyik fontos tudományos központjává tette (44. Icép). Nem kevés szerepe volt ebben már a kezdeti időszakban Mikoviny Sámuelnak (1700-1750).

146