Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

leges kiegyenlítésére Mária Terézia korában a Temes folyóval összeköttetésben egy tápcsatornát és egy árapasztó csatornát építettek meg. Mindkét csatornához zsilipek tartoztak. „Mind a két, eredetileg csak primitív szerkezetű zsilip már II. József király alatt ügyes külföldi mérnökök vezetése mellett, kincstári költségen, szilárd művekké alakíttatott át." (Temesvidéki MM-EK. 1880. 181., 182.)

Tágabb értelemben a vízügyekhez tartozik a gyógyvizek hasznosítása is, bár ez már átvezet a kémia tudományába, részben pedig az orvostudományba. Stoker Lőrinc „Thermographia Budensis" (1721) című könyve vegyelemzésről szól, amelyben a szerző a budai gyógyvizeket vizsgálta, elsőként. (A gyógyvizek hatásával foglalkozó tudományág orvosi elnevezése: balneológia.)

Később, 1 800-ban ilyen témában született az első magyar nyelven írt kémiai tárgyú könyv, Nyúlás Ferenc szerzésében Kolozsvárott. A címe: „Az erdély országi orvos vizeknek bontásáról közönségesen." (Vajda, Oszetzky, Szabadváry 1981. 270.) A gyógyvizek tervszerű hasznosításáról azonban inkább csak a következő századtól beszélhetünk.

Orvosi, egészségügyi vonatkozásokat természetesen mutatnak azok a vízügyek is, amelyek nem a gyógyvizek hasznosításának körébe tartoznak. Beszédes József mérnök történeti visszaemlékezéseiből ismerjük, hogy a Sárvíz, Sió, Kapos folyóvizek rendezetlensége, Veszprém, Fejér, Tolna és Somogy megyék területeinek összefüggő, nagy mocsarai káros kigőzölgéseik által sok betegségnek lettek forrásai. Beszédes szerint a mocsárvilág visszaszorításában a hatékonyabb munkák 1772-től keltezhetők, és jórészt Mária Terézia királynő szorgalmazásának köszönhetőek. (Beszédes 1843. 29.)

142