Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

részletes megfeleléseket ad a római és az arab számjegyírás között. (Tolvaj 1706 26-31.)

Lyczei János 1713-ban megjelent könyvének „catalogus" részében a latin szavak mellett a következő (mérnöki munkában is lényeges) magyar megfelelők olvashatók: sinór mérték, szévátyú, vizárok, tengely, víznek lerohanása, bévágott erdő, csatornák, mosott part, tsonak, viz eresztő barászda, mérték igenitő, egyholdföld, tó, mocsár, fahíd, rúd, szarufa, cséve, parlag, mélség. (Lyczei 1713. 285-301.) Ritkaság ez a magyar kifejezéseket tartalmazó könyv, hiszen a művek többsége a technikai kultúrában is latin vagy német nyelven volt hozzáférhető, csakúgy, mint pl. Puteo építészete. Sopron környéki építészek munkáinál használatos volt a Puteo-féle német nyelvű építészeti szakkönyv, amely a XVIII. század első évtizedében jelent meg, a jezsuita építész tollából. (Puteo 1709.)

Itt jegyezzük meg, hogy a fémekkel kapcsolatos technikai munkák tárgyában a XVIII. század elejéről a legfontosabb szakirodalmak közül való Köleséri Sámuel műve a következő fő fejezetekkel: Elenchus capitum & contentorum memorabilium. Caput I. Históriám Aurarirum Romano-Dacicarum exhibet; Caput II. Laborem auri Metallicum exponit; Caput III. Laborem auri Monetarium declarot; Caput IV. Constitutiones Provinciales de Re Metallica Monetaria recenset; Caput V. Originem, Generationem Proprietates auri demonstrat; Caput VI. Laborem Auri Medicum examinat. (Köleséri 1717.) Ilyen tartalomjegyzékkel írta a művét a polihisztor tudós Köleséri Sámuel, aki éppúgy volt pap, mint ahogyan orvos vagy bányaügyi főtanácsos.

A hazai gyakorlatias, praktikus oktatás élenjárói közé tartoztak a piarista paptanárok. Takáts Sándor „Benyák Bernát és a magyar oktatásügy" című munkájában egy helyen a következőket találjuk. „A kor haladni kívánt, újabb reális alapra fektetett műveltséget követelt, a piaristák tehát felvették a tárgyak közé a számtant, ... a természettudományokat; néhol még az építészetet és a természetjogot is." (Takáts 1891. 54.) Igaz, Benyák Bernát működése inkább a XVIII. század derekára és második felére esik, ám a piaristák hasznos ismeretek iránti vonzódása már a rend magyarországi megtelepedésétől, vagyis a XVII. század közepétől kimutatható.

A pietizmus és a hallei tudományos központ magyarországi hatása időben közel esik a Rákóczi-korszakhoz, részben át is fedi azt. A korszak nagy eszmei áramlatainak egyike a felvilágosodás korai fázisa, a felvilágosodás kiteljesedésének előkészülete.

A XVIII. század elején a korai felvilágosodás eszméinek hatása II. Rákóczi Ferenc művelődéspolitikájában is jelentkezett. A reális tudományokat a Fejedelem személyes érdeklődésével tüntette ki, részben azért, mert a hazai mérnökség hiányának felszámolása a szabadságharc ügyét kedvezően érintette volna. Ennek fényében azon sem csodálkozhatunk, hogy Rákóczi az iskolai munkában is nagyobb teret szánt a reáliáknak. „... a műveltség feltételéhez tartozó többi tudománynak, ..., főleg a nálunk oly fontos katonai építészetnek, ..., geometriának ... neveik is ismeretlenek ..." - olvashatjuk a keserű panaszt Rákóczi Responsiójában. A Rákóczi-kor néhány éve azonban nem bi119