Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

III. fejezet. Technikai kultúra Magyarországon a Mohács utáni két évszázadban

Corvinából elrabolt kötetek ottléte is. (Arisztotelész bölcsészeti és Galenus orvosi munkáiról tudott Marsigli.) A mecsethez épített török főiskola, a medresze számos bentlakó tanulója minden bizonnyal forgatta a főpapi könyvtár köteteit.

Budán a török uralom kezdeti időszakában működött egy bizonyos Mímár Györgye, azaz Györgye építész 1556 és 1560 között. A későbbi időkből is ismert néhány szakember, így például szintén Budáról Mehmed és Bajram 1571 -72-ből, Hüszrev 1579- ből, Haszán főépítész pedig 1628-ból. Olykor azonban még igen jelentős építkezések is szakképzett irányítók nélkül folytak. Feljegyzések igazolják, hogy 1572-ben Székesfehérvárott, 1614-ben pedig Egerben a felújításokban nem vett részt építész irányító. A munkák vezetését a szükség diktálta helyzetben (például egy-egy pusztító háború után) olyan bégek is ellátták, akiknek hadi tapasztalatuk volt ugyan, de műszaki tudásuk nem. A török hadi építkezések egyik legnagyobb problémája az építőanyag beszerzése volt. Az 1630-as években például a kanizsai javítási munkákhoz „sok ezer kocsi" építőanyagot csak a távoli Pécs környékéről tudtak beszerezni. (Fodor 1979. 383.) Előfordultak furcsább esetek is. Szokolly Musztafa pasa 1578-ban az ellenséghez, a komáromi kapitányhoz fordult alázatos kéréssel, cserepek és deszkák küldése ügyében.

Különlegesen fontos műszaki létesítményekhez rendszerint a birodalom központjából rendeltek ki hozzáértőket. így kapott kirendelést a „végvidékre" a tizenöt éves háború elmúltával, 1609-ben Mehmed csaus építész. Évtizedek múlva a híres Sziavus aga építészt irányították Isztambulból Budára a korábbi nagy ostrom során keletkezett károk helyreállíttatására. Gerő Győző „Török építészeti emlékek Magyarországon" című könyvében Sziavusról a következőket olvashatjuk. „1684: Sziavus isztambuli mérnök a budai vár keleti lejtőjének védőfalát, valamint az Arany és Ezüst bástyát építi e fal erősítéseként." (Gerő 1976. 43.) Ezek már olyan munkálatok voltak, amelyekkel a törökök a várható nagy ostromra készülődtek.

Sziavus mellett a török haditechnika másik kimagasló és jellegzetes figurája Ali Portu volt. A feltételezések szerint keresztény embernek született (talán Portugáliában), gyermekkorában rabolhatták el a törökök.

Zrínyi Miklós „Szigeti veszedelem" című müvének Második énekében foglalta versbe a magyarországi török háborúk egyik legtehetségesebb hadmérnökének, Ali Portunak a munkáját. íme a versrészlet:

„Minden ács-szerszámok, nagy erős kötelek,

Deszkák és vasmacskák, kikbiil hidat vernek;

Tudós Ali Portu parancsol ezeknek,

Ágyuknak, szekereknek, minden mesternek. ”

(Pars secunda, 41.)

106