Nagy Ferenc: Ezerszáz év üzenete. A magyarok cselekedetei és nagyjai a tudomány és technika történetében (Budapest, 1996)
A magyarok cselekedetei és nagyjai a tudomány és technika történetében - Jövőnk föltalálása
A középiskolai versenyt megnyerte Kármán Tódor, Szilárd Leó. Teller Ede vagy a játékelmélet Nobel-díjasa, Harsányi János. Kármán 1881-ben született, Harsányi 1920-ban, amely mutatja, mekkora ívet fog át a versenyszellemet és csapatszellemet fejlesztő kezdeményezés története. A magyar iskolarendszer olyan egymással versengve együttműködő intézmények sokaságának hálózatát jelentette, amely megtalálta, kiképezte és magas hivatástudattal bocsátotta szárnyra a tehetségeket, köztük Nobel-díjasok sorát és az atomkorszak, az űrkorszak, az információ korának úttörőit, akik egybehangzóan emlékeznek vissza erre hálával. Wigner Jenő a Nobel-díj átvételének emelkedett légkörében kiemelten beszélt az iskolájáról és arról, hogy mennyire tanítóinknak köszönhetjük érdeklődésünket a tudomány iránt, magatartásunkat a tudománnyal szemben. „Az én történetem Magyarországon, a középiskolában kezdődött, ahol matematikatanárom, Rátz László könyveket adott nekem olvasásra és érzéket fejlesztett ki bennem tárgyának szépsége iránt.” A holográfia atyja, Gábor Dénes arra a kérdésre, hogy milyen emlékei vannak tanárairól, iskolájáról, így válaszolt: „A középiskolából a legeslegjobbak. Akkor Magyarország nagyon szegény ország volt, de gazdag volt tehetségekben. Középiskolai tanáraink közül legalább három igazi egyetemi rangú volt: dr. Galamb Sándor, Földesi Gyula - Ady Endre legjobb barátja, felejthetetlen tanár - és Szemere Samu, a filozófus. Fizikatanárom, Frank János, igazi odaadó tanár volt, aki saját kezével és saját kis pénzéből szerelte fel gyönyörűen a Markó reál fizikai szertárát. Ezek elsőrangú emberek voltak. Az egyetemi garnitúránk akkor nem minden szakon volt remek. A matematikusok mindig elsőrangúak voltak: Kürschák, Rados és Fejér Lipót feledhetetlen emberek.” Gábor ismerte az alma mater értékeit és féltő aggodalommal kérdezte egyik 1960-ban írt levelében: „megmaradt-e még az a remek magyar középiskola, amelynek aligha volt párja a világon.” C. P. Snownak a „két kultúra” közötti szakadékról és kettészakadásának veszélyéről kifejtett gondolatai kapcsán ugyanezen levelében így vallott: „abban a kis körben, amelyben volt jóllét, a budapesti polgári osztályban, olyan közel került egymáshoz a 'két kultúra1, mint talán sehol sem a világon. Egyaránt imádtuk a nyugati tudományt és a nyugati irodalmat, művészetet és a magyar mérnök sohasem volt bornírt szakember...” „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzálf' Mi a kiugró teljesítmény motorja? Több Nobel-díjasunk megírta, hogy tőlük is sokan kértek erre feleletet, Békéssy György önéletrajzi jegyzeteiben az egyik döntő tényezőként ezt emelte ki.: „Mikor Svájcban éltem, ott minden csendes, biztos és nyugodt volt, az életben maradás nem jelentett problémát. 93
