Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Gyapotot a gépekbe!

Párizs és London szenzációja 1783-ban a sakkozó török volt. Játék előtt azonban sohasem nyitották ki egyszerre az asztal összes ajtaját és fiókját, ahogyan a képen látszik, mert akkor hamar kiderült volna a turpisság, hogy ember rejtőzik benne

rekes” forgó gőzgép, hamarosan jelentkeztek a fonodák is. Watt ekkor írta rémülten Boultonnak: “Kérem, ne nagyon törekedjék megrendeléseket szerezni pamutfeldolgozó malmoktól (azaz gyáraktól), mert úgy tudom, oly sokat állítanak fel Észak-Angliában, hogy lassacskán túl sok lesz belőlük...”

Watt ekkor még nem ismerte fel, hogy itt sokkal többről van szó: az ipari fejlődés két szála fonódik össze, amely egymást erősíti! Több fonoda épül, ha több forgó gőzgép készül, még több gőzgéppel pedig még több textilgép léphet működésbe olyan távoli vidékeken is, ahol csak a kutakban van egy kevéske víz.

Az európai kontinens is a változások korát élte, de itt csak az uralkodók próbáltak új módszerekkel, felvilágosult fejjel lazítani az évszázados kötöttségeken. Mária Terézia halála után az ifjú II. József vette kézbe a Habsburg-birodalom irányítását, és talán ennek is köszönhető, hogy 1782. december 4-én a Magyar Hírmondóban rövid

tudósítás jelent meg Kempelen Farkasról, akinek sakkozó automatája már közismert volt. “O Felsége Kegyelmes engedelme mellett külső országokra, nevezetesen Franczia és Anglia országok Székes fő-városaiba meg-indult.”

Jól jött egy kis látványosság Londonban. Különösen azoknak, akik az üzleti gondok után kikapcsolódásra vágytak. Mert gond az volt elég. A textiliparban például már fonalbőség volt, de most meg a szövőszékek nem bírták a tempót. A gyorsan pergő, elegáns fonógépekhez képest a rozoga masinák szinte ősvilági monstrumok voltak. A textilipar újabb feltalálóért kiáltott!

E'< dmund Cartwright, a nottinghami lelkész úgy csöppent bele a gépesítés rohanó áradatába, mint Pilátus a krédóba. 1784-ben “néhány manchesteri úriemberrel” arról beszélgetett, hogy ha Arkwright újabb szabadalmai nemsokára lejárnak, olyan gyorsan elszaporodnak majd a fonógépek, hogy szükségessé válik egy gépi szövőszék megszerkesztése. Cartwright így emlékezett erre: “A jelenlevők egyértelműen úgy vélték, hogy ez a probléma megoldhatatlan. A felsorolt érveket nem értettem,

A nottinghami lelkész első szövőgépe. Kezdetnek nem volt rossz, de Cartwright "otromba" szerkezetnek tartotta, mert "két markos ember erejét igényelte, hogy rövid ideig működhessen"

72