Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Gyapotot a gépekbe!
védettséget kapott találmányára, kétféleképpen húzhatott hasznot belőle: vagy maga kezdte gyártani a gépet, vagy eladta valakinek a találmányt, persze megfelelő részesedés ellenében. Hargreaves egyiket sem tette, hiszen csak a saját munkáját akarta meggyorsítani a folyamatos fonalellátással. “Első gépét, amelyre még emlékeznek a szomszédok, saját maga készítette, és csaknem az egészet egy zsebkéssel faragta...” - írta róla később a The Athenaeum című folyóirat. Hargreaves először titokban tökéletesítette gépét, de később már másoknak is eladott belőle egy-egy példányt. Az első fonó-jenny megalkotása után négy évvel, a nehéz gazdasági helyzet eredményeként, valószínűleg 1768. március 4- én kezdődtek a zavargások Blackbumben és a szomszédos településeken. A takácsok félelme ismét fellobbant: rokkák mellett megrokkant asszonyaikat, családjuk kenyerét féltették. Hiába, nem sejtették, hogy nyomorúságukat nem a gépek okozzák, hanem a társadalom. Egyik éjjel tömegbe verődve betörtek Hargreaves házába, ízzéporrá zúzták gépeit - hadd tanuljon a példából minden ostoba feltaláló -, ilyen módon Stanhillben és környékén összesen húsz fonó-jennyt semmisítettek meg. Anglia későbbi miniszterelnökének nagyapja Robert Peel így emlékezett vissza az eseményekre: “...az emberek attól való félelmükben, hogy e munkamegtakarító szerkezet miatt állás nélkül maradnak, fellázadtak, szétromboltak minden gépet és minden épületet, ahol volt ilyen. Hargreaves Mrs. Peel apjánál, Mr. Haworth házában talált menedéket, s rejtekhelyét, és végül titokban szállították ki a körzetből...” így amikor a jómódú polgárok meghatottan olvasták Laurence Steme frissen megjelent romantikus könyvét, az Érzelmes utazást, James Hargreaves is útra kelt, de nem éppen ábrándosán: lóhalálában menekült délre, a távoli Nottinghambe, hogy békén hagyják. Itt azután már nyugodtabb körülmények között apró üzemet létesített, és egy szorgalmas üzlettársával, Thomas Jamesszel együtt “fonalakat font harisnyakötőknek”. Közben egy kövér, faragatlan fickó, bizonyos Richard Arkwright nevű borbély is egyre nagyobb érdeklődést tanúsított a fonás gépesítésében rejlő nagy üzlet iránt. Még vőlegény korában gyakran ellátogatott Leigh városába, amely félúton fekszik Liverpool és Manchester között, s a sűrű látogatásoknak meg is volt a hasznuk. Nemcsak feleséget szerzett magának, hanem itt ismerkedett meg Thomas Highs ácsmesterrel is, aki egy órásmesterrel társulva, könnyen használható fonógép kialakításán fáradozott. Arkwright nagy lehetőséget szimatolva azonnal “beszállt” a vállalkozásba, és nemsokára már az északabbra fekvő Prestonban fúrták-faragták együtt szerkezeteiket. Az eredmény nem is maradt el: sikerült csaknem pontosan lemásolniuk Lewis Paul és Hargreaves gépét! Az egyre népszerűbb, folyamatosan működő fonógépről a nyújtóművet, a fonó-jennyről pedig a sodró-csévélő megoldást vették kölcsön. Egy ötlet azért akadt a gépen: a folyamatos munka érdekében Arkwright négy görgőpáron vezette át az előfonalat. Ezek a nyújtóhengerpárok egymáshoz képest egyre nagyobb sebességgel forogtak, így a fonal négyszer kapott húzást, mielőtt a szárnyas orsóra került volna. Alapjában véve Arkwright elégedett volt fonógépével, és az eredetiség hiánya egyáltalán nem zavarta abban, hogy ne kérjen védettséget vízkerékkel hajtható szerkezetére. 69
