Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Gyapotot a gépekbe!
Gyapotot a gépekbe! T?homas Lombe izgatottan várta haza féltestvérét Itáliából. A levél csak annyit árult el, hogy a küldetés sikerült. Nehezen múltak a napok, míg végre John betoppant a norwichi házba, fáradtan, porosán, de széles mosollyal, mert zsebében ott lapultak a század első iparikém-rajzai. Nem kétséges, alaposan szemügyre vette Itáliában azokat a selyemorsózó és -cémázó gépeket, amelyeknek titkát féltve őrizték az olaszok. A két testvér azonnal hozzálátott a vázlatok tanulmányozásához. Nem voltak ezek ördöngös szerkezetek, kis mechanikai érzékkel és ügyességgel bárki készíthetett hozzájuk hasonlót. Hamarosan ott is álltak a norwichi házban a fából készült mintapéldányok. S hogy eszébe ne jusson másnak is hasonlót barkácsolni, Lombe egy szép műszaki leírás és néhány vázlat kíséretében védettséget kért a királytól nem éppen eredeti találmányára. így kapta meg 1718-ban a kiváltságlevelet “háromféle gépre, melyet soha azelőtt nem készítettek vagy alkalmaztak Nagy-Britanniában”. Mindeddig Angliában igen kezdetleges módon készítettek selyemfonalat a kisebb kézműipari közösségekben, a manufaktúrákban. A selyemhernyók gubóit forró vízben kifőzték, majd az elemi szálakat szépen egymáshoz ragasztva, nagy motringokat készítettek. Ezekben a vastag kötegekben még nem fonalak húzódtak; ehhez több szálat kellett összesodorni. A motringokat tehát orsókra csévélték, és több szálat összevezetve, egy rokkához hasonló szárnyas orsóval fonták egybe őket, pontosabban cémázták. I táliában már régóta sikerült gépesíteni a .selyemfeldolgozás műveleteit, így nem csoda, hogy ezek az áruk hosszú ideig egyeduralkodók voltak a selyempiacon. Ezt a kiváltságos helyzetet törték meg a Lombe fivérek, amikor 1719-ben zakatolni kezdtek Sokáig az itáliai mesterek féltve őrzött titka volt, hogy vízkerékhajtású óriási gépeiken mi ként cérnázzák a selyemszálakat
