Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Szikrázó egek és emberek
Egy felboncolt béka, egy dörzselektromos gép és egy szikra vezetett ahhoz a véletlen felfedezéshez, amely 1780. november 6-án Galvani professzor figyelmét az összeránduló békacomb tanulmányozása felé fordította ka végtagjainak valamennyi izma láthatóan annyira összerándult, hogy szinte merev görcs lépett föl. Egy másik asszisztensem, aki bizonyos kísérleteket készített elő velem az elektromosság köréből, észrevette, hogy ez csak abban a pillanatban következik be, ha szikra pattan ki a gép konduktorából. A jelenségen elálmélkodva nyomban felhívta rá figyelmemet...” Galvani ezután többször megismételte a kísérletet, és megállapította, hogy a frissen kipreparált béka akkor rándul össze a leghevesebben, ha földelt asztallapon fekszik. Ezzel Galvani tulajdonképpen sokkal többet fedezett föl, mint amit sejtett. Az éles bonckés - a szike - apró antenna módjára fogta fel a távoli szikra által kisugárzott “rádióhullámokat”! De Galvani számára az volt a megdöbbentő, hogy itt az elektromosságnak valami olyan új formája jelentkezett, amelyet még senki sem figyelt meg. Gyanúja a békára terelődött, és konok kísérletezésbe kezdett, hogy kiderítse: mi készteti összehúzódásra a combizmokat. Ha az ok az elektromosság, akkor a villamos töltések miként kerülnek az izomba? Kívülről vagy az állat szervezetéből? Galvani ezután békák tömegét boncolta fel, és kísérletezés közben még arra is gondolt, hátha a légköri elektromosság révén töltődik fel az izomzat. 1786. április 26-án kezdte vizsgálni ezt a jelenséget, és később híres dolgozatában erről így mesélt: “Ki akartam próbálni a légköri elektromosság hatását nyugodt időben. Ennek oka egy korábban tett megfigyelésem volt, mely szerint azok a békák, amelyek a kísérletekhez megfelelően ki voltak preparálva, és föl voltak erősítve a gerincvelőbe szúrt sárgaréz horgok által házamban egy bizonyos függőkertet övező vasrácsra, összerándulást mutattak nemcsak viharok előtt, hanem néha még akkor is, amikor teljesen derült volt az ég. Azt gyanítottam, hogy e hatások azoknak a változásoknak a következménye, melyek a nap folyamán végbemennek a légkör elektromos állapotában...” “...nagyon hajlottam annak az elméletnek az elfogadására, hogy az összehúzódások a légköri elektromosságnak tudhatok be, mely lassan beszivárogva az állatba és ott felhalmozódva, hirtelen kisül, amikor a horog érintkezésbe került a vasráccsal...” A konok kísérletező egy újabb véletlen révén jött rá arra, hogy a békacombok két különböző fém érintésének hatására is összerándulnak. Galvani könyvének illusztrációja ezekből a kísérletekből mutat be néhányat
