Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Nikkelodeon és társai
Nikkelodeon és társai JL mozi története valójában a lovakkal kezdődött. Az amerikai Central Pacific vasúttársaság milliomos elnök, Leland Stanford, aki 1869-ben oly dicstelenül melléütött az arany sínszögnek a transzkontinentális vasút ünnepélyes egyesítésekor, orvosi tanácsra mind többet tartózkodott jó levegőn. Ezt meg is tehette, mert gyönyörű birtoka volt a San Franciscótól százötven kilométerrel északkeletre fekvő Sacramentóban. Szabadidejében versenylovak tenyésztésével foglalkozott, így keveredett abba vitába, amely 1872-ben lángolt fel Kaliforniában: van-e olyan pillanat egy vágtató ló mozgásában, amikor egyszerre mind a négy láb a levegőbe emelkedik? Az országossá terebélyesedő ügyben Stanford képviselte azoknak a véleményét, akik szerint a vágta során vannak olyan pillanatok, amikor a ló szinte repül a levegőben. Az ellentábor álláspontját Robert Bonner, New York-i laptulajdonos képviselte, tagadva ezt a lehetőséget. Az újságok hasábjain szó szót követett, míg végül a két úriember huszonötezer dolláros fogadást kötött. De hogyan döntsék el, kinek van igaza? Az egyetlen bizonyíték a fénykép lehet. A volt kaliforniai kormányzó választása így esett a San Franciscóban jól ismert, fényképeiért többször díjazott fotográfusra, Eadweard Muybridge-re, hogy ő készítsen bizonyító felvételeket kedvenc és híres lovának, Occidentnek a vágtájáról. Muybridge örömmel látott munkához, és később így' emlékezett erre az Állatok Még a festőknek sem volt fogalmuk a lovak pontos mozgásáról. Franz Krügemek a múlt század közepén készült képén a lónak mind a négy lába éppen a levegőben van, ami a valóságban nem létezik mozgásban című könyvének bevezetőjében, az akkori idők távolságtartó" stílusa szerint írva önmagáról: "Miután néhány különleges exponáló berendezést szerkesztett, és az átlagosnál nagyobb gonddal készítette elő azokat az anyagokat, melyeknek használatát megszokta a hétköznapi gyors munkában, a szerző 1872 májusában kezdte el kutatásait Kaliforniában a sacramentói versenypályán, s itt néhány nap alatt több negatívot készített egy Occident nevű híres lóról oldalnézetből, mialatt ez ügetésben haladt el kamerája előtt olyan átlagsebességgel, amely mérföldenként két perc és huszonöt másodperc, valamint két perc és tizennyolc másodperc (40 és 42 km/ó) között változott. E kísérletekből származó (sztereo) felvételek kielégítően élesek voltak ahhoz, hogy' fel lehetett ismerni rajtuk a kocsihajtó arcélének sziluettjét, és közülük néhány úgy' ábrázolta a lovat, hogy egyszerre mind a négy lába tisztán láthatóan a levegőben volt a talaj fölött."
