Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Üzenet az éteren át!
Wimereux, egy kis falucska a francia partokon, két mérfölddel (kb. 3 km-rel) északra Boulogne-tól, ahol egy 150 láK O'h, 45 m) magas függőleges vezetéket.ki. A kísérleteket morzejelekkel végzik...” Popov professzor munkája sem merült ki abban, hogy tiltakozó leveleket írt a lapoknak. Lendületesen dolgozott szikratávírójának tökéletesítésén. 1899. május 23-án például Párizsban felkereste Ducretet-t, és megvizsgálta azokat a készülékeket, amelyeket már közösen terveztek a kővetkező orosz flottagyakorlatokra. 1899. június 6-án Popov boldogan írta haza feleségének: “...mindenütt, ahová csak megérkezem, ismerősként üdvözölnek, néha valósággal tárt karokkal fogadnak, kifejezve örömüket és nagy figyelmet tanúsítva, ha bármit is látni kívánok, így hát jobbára remek hangulatban vagyok...” Popov megbeszélései még tartottak a kollégákkal, amikor 1899. június 23-án váratlanul a következő táviratot kapta kézhez: “Ribkin, Troickij a cső új sajátosságát fedezte föl, egyszerűsítéssel jelentősen érzékennyé téve. “Popov azonnal megértette, hogy a kohérer valamilyen módon még gyengébb villamos jeleket képes érzékelni, mint eddig. Ez azt jelentette, hogy sikerült tovább növelni a szikratávíró hatótávolságát. Rögtön utazott vissza Kotlin szigetére, és megtudta, mi történt. Két kitűnő munkatársa, Pjotr Ribkin és Dmitrij Troickij Kronstadtban a szikratávíróval kísérletezve sehogy sem kapott vételi jeleket. Ekkor a szokott módon telefonhallgatóval kezdték vizsgálni a készüléket, hogy hol a hiba. És egyszer csak 28 kilométer távolságból Lebjazsjéból teljesen tisztán szólaltak meg a zümmögő morzejelek a hallgatóban. Varázslatos véletlen volt! Kiderült, hogy a kohérert nem kell többé szétrázni! Az elektromágneses hulk' nők hatására ugyanis az összetapadt szemcsék között is finom ingadozások^ folyik át az áram. De ez az ingadozás öSaVegy érzékeny telefonhallgatóval válik felismerhetővé. (Szegény David Hughes! Milyen jó nyomon járt két évtizeddel ezelőtt!). Ismét itt volt egy újabb felfedezés, amelynek kidolgozására Popov és munkatársai teljes energiával ráálltak. Nem volt hangos ünneplés, nem voltak újsághírek. Csak éppen 1899. augusztus 31. és szeptember 22. között a fekete-tengeri flottagyakorlatokon már a telefonos szikratávíró jelent meg, és 30 kilométer távolságból is távírókapcsolatot létesített a hajók között. Marconit viszont 1899. szeptember 21- én rajongó tisztelettel és viharos lelkesedéssel fogadta Amerika. Az újságírók elragadtatása akkor érte el tetőfokát, amikor a huszonöt éves olasz feltaláló az Újvilág földjére lépve, tökéletes angolsággal szólalt meg (hiszen nemcsak anyanyelvét, hanem anyja nyelvét is jól beszélte). Nemsokára már egész Amerikában Marconit ünnepelték a szikratávíró feltalálójaként. Mindössze két hónapig maradt, de amikor 1899. november 9-én visszaindult Angliába, még egy kis meglepetést készített elő szakemberei révén Wight szigetének tűhegyes nyugati kiszögellésén, a Needles-fokon. Itt helyezkedett el ugyanis a Marconi Társaság első állandó szikratávíró-állomása. Mialatt tehát Marconi a kék szalagos St. Paul óceánjáró gőzös fedélzetén közeledett Anglia felé, a Needles-fokon megkezdték a huszonnégy órás ügyeletet a távírászok. Amikor a St. Paul már csak körülbelül száz kilométerre volt a szárazföldtől, a hajón sebtében felállított készülékek és kifeszített ' 524
