Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Üzenet az éteren át!
Edouard Branly összefoglaló cikkének egyik illusztrációja. Egy Danielli-elem kisülésekor (jobboldalt) a fémporral töltött cső (A) áramkörében a galvanométer (G) tíye kitér fesszor. Számításai azt mutatták, hogy ha a szikrainduktor hirtelen feszültségváltásai éppen a megfelelő ütemben adnak mindig új lökést a nyitott rezgőkörnek, akkor másodpercenként 500 milliószor leng ide-oda az áram a szikrainduktor két kis golyójának légrése között. De ha ezek valóban a maxwelli elméletnek megfelelő elektromágneses hullámok, akkor láthatatlanul is engedelmeskedniük kell a klasszikus fizikai törvényeknek. És minden sikerült Hertznek! Egy fémtükörrel a laboratórium tetszés szerinti pontjára térítette el a titokzatos sugarakat. Azután szurokból ember magasságú prizmát készített, amely ugyancsak megtörte a hullámok útját. Most már csak az volt a döntő kérdés, .hogy ezek a hullámok valóban a fény sebességével terjednek-e a térben. Hertz könnyen kiszámította, hogy ha “vibrátora” 500 milliószor változtatja meg az áram irányát a nyitott rezgőkörben, akkor a láthatatlan sugárban 60 cm-nek kell lennie a hullámhosszúságnak. Nem arra vállalkozott, hogy megmérje elektromágneses sugarainak a sebességét, csak a hullámhosszúságukra volt kíváncsi. Nagyon jól tudta, mit kell tennie. Hajlított fémlapot állított laboratóriumi asztalára, és pontosan szembeállította vele, a lehető legmesszebbre, a vibrátort. Bár nem láthatott semmit, biztos volt benne, hogy a hullámok most visszaverődnek a számukra tükörként viselkedő fémlemezről. Kis tologatással elérte, hogy szinte megálljának a levegőben a beeső és visszaverődő hullámok. Egyszóval állóhullámok alakultak ki, amelyek találkozási csomópontjaiban fél hullámhosszonként egyszerűen megszűnt az erővonalak vibráló játéka. Ezután odalépett a láthatatlan sugárhoz, és lassan végighúzta rajta a hurokrezonátort. A szikrázás fölerősödött és elhalt, méghozzá mindig éppen 30 centiméterenként. Ez az! A láthatatlan sugár hullámhossza 60 cm. Tehát ebben is igaza volt a zseniális Maxwellnek! Az elektromágneses hullámok a fény sebességével terjednek. Jegyzeteibe temetkezve, a szakállas ifjú egy öreg professzor alaposságával írta meg tanulmányát A levegőben való elektrodinamikus hullámokról és visszaverődésükről címmel. A nevezetes dolgozat 1888-ban jelent meg a Wiedemann-féle Annalen der Physik und Chemie című tudományos értesítőben, ahol Hertz világosan kimondta: “...ezek a kísérletek szolgálhatnak alapul az elektrodinamikus jelenségek elméletéhez, melyet Maxwell alkotott Faraday nézetei alapján”. Ezzel az elektromágneses hullámok immár tapasztalható valósággá váltak, ilágszerte az elméleti fizikusoknak csak egy maroknyi csoportja értette meg Hertz felfedezéseinek jelentőségét, s közülük is alig néhányan szánták rá magukat a német kutató kísérleteinek megismétlésére. Egy huszonkilenc éves orosz fizikus viszont elbűvölten olvasta Hertz köziemé-
