Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Eladó illúziók - Üzenet az éteren át!
netére csatlakozott. Az eszközök és készülékek mindkét állomáson pontosan azonosak voltak. Az óraszerkezetek mindkét részen úgy voltak beállítva, hogy mindkét állomáson ugyanabban az órában és percben az árammérő bekapcsolódjon, vagyis belépjen a föld és a sárkányvezeték áramkörébe. A túlsó állomáson, ahol a földvezetéket már az árammérőhöz kötötték, három különböző és fél perccel eltolt csatlakozást létesítettek a sárkány vezetékkel és a készülékkel. Ez kitérítette vagy kimozdította a tűt a másik állomáson, ugyanolyan hevesen és erősen, mintha egy közönséges áramtelepre kapcsolták volna.” Loomis ezzel lényegében a világon elsőiként küldött jeleket elektromágneses hullámokkal, bár erről fogalma sem volt. Minden bizonnyal Faraday indukciós kísérleteit próbálta először megismételni két egymás mellett álló áramtekerccsel, és a sok próbálkozás végén jutott el a két függőleges huzalhoz. Persze ehhez képest szép eredmény volt, hogy a bemutató során 22,5 km távolságból küldött egy-egy jelet az egyik sárkánytól a másikig. De Loomis úgy járt, mint egy álmatag indián, aki egy kis töltényt találva, ennek alapján próbálja megszerkeszteni a hozzá való puskát. Nem ismerte az egész jelenség elméleti hátterét, így azt sem tudta, milyen irányban kísérletezzen tovább. Csak hat évvel később érezte úgy, hogy találmánya megérett a gyakorlati hasznosításra, mert 1872. július 20-án kért szabadalmat Tökéletesített táviratozás címmel. Viszont 1873 januárjában már az amerikai kongresszus előtt volt az a törvényjavaslat, amelyet azután el is fogadtak, hogy meg lehet alakítani a Loomis Légi Távíró Társaságot, és kétmillió dollár értékben adhatnak el részvényeket. Az egész világon végigsöprő gazdasági válság azonban csődbejuttatta a vállalkozókat, néhány év múlva pedig a telefon megjelenése új irányba terelte a híradástechnika fejlődését. Maxwell mindenesetre ugyanebben az évben tette föl a koronát nagy elméleti munkásságára: 1873-ban jelent meg hatalmas összefoglaló könyve Tanulmány az elektromosságról és mágnesességről címmel. Ebben egységes rendszerbe foglalta a villamos és mágneses jelenségeket, új értelmezést adott a fény- és hősugaraknak,, visszavezetve valamennyit az elektromágneses hullámok keletkezésének és terjedésének különféle feltételeire. A ragyogó elméleti építmény azonban nem keltett csodálatot a kortársakban, inkább a döbbent kétkedés erősödött, hogy Maxwell egy olyan új világot teremtett, amelynek semmi alapja sincs. Még William Thomson - a későbbi Lord Kelvin - sem értett egyet Maxwell elképzeléseivel. Csak ennyit jegyzett meg a könyvről: “Megkapó és ötletes, de nem teljesen megingathatatlan feltevés.” Maxwell azonban nem keseredett el. Annyi ismeretlen terület várta még a fizikában! Rengeteget dolgozott, amíg csak viszonylag fiatalon, negyvennyolc éves korában el nem ragadta a halál 1879. november 5-én. & Í gy azt sem érhette meg, hogy alig egy hónnappal később, 1879 decemberében nem kisebb híresség, mint David Hughes professzor, a betűnyomó távíró feltalálója és a mikrofonelv megalkotója ismét különös felfedezéssel lepte meg kollégáit. Nagy sikerű előző évi előadása óta továbbra is behatóan kísérletezett a telefonmikrofonokkal, amikor furcsa jelenségre figyelt föl. Észrevette, hogy egy mikrofonhoz kapcsolt hallgatóban halk kattanás jelentkezik, ha
