Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - Sercegő barázdák

már kedvére kísérlezethetett a gyakorlati megoldás tökéletesítésével. Ez a tél azzal ment el, hogy megismerte a fotómaratás ké­nyelmetlenségeit. Cinklemezeihez tehát olyan bevonatot keresett, amibe közvetle­nül karcolhat barázdát a rezgő tű, így a fel­vétel után savas fürdőbe merítve a lemezt, közvetlenül kimarathatja a barázdákat. A korom persze nem volt alkalmas erre. Teltek a hónapok, és végül 1888 márci­usában sikerült kidolgoznia egy olyan zsí­ros tapintású vegyszert, amely megfelelt el­képzelésinek. Ilyen módon művész barátai boldog közreműködésével már sikeres fel­vételeket készített kis házi stúdiójában. Mekkora volt az ámulat, amikor egy dalfel­vétel után 15-20 perc múlva visszatért egy barázdált fémlemezzel, és a fonográfhoz képest meglepő élethűséggel kezdett éne­kelni a készülék. Berliner elérkezettnek látta az időt, hogy 'a nyilvánosság elé lépjen. Philadel­phiában, a nagy hírű Franklin Intézetben tartotta meg bemutató előadását 1888. má­jus 16-án. Először ismertette a gramofon működési elvét, majd lejátszott néhány fel­vételt a hallgatóság nagy tetszése közepet­te. Ezután felvázolta a gramofon jövőjét, e szavakkal: “... a jövő nemzedékek akár húszpercnyi térbe sűríthetik egy teljes élet hangos képét: öt perc a gyermeki gügyögés­ből, öt perc az ifjú diadalokból, öt perc a férfi elmélkedéseiből és öt perc a halálos ágyon elsuttogott szavakból.” A feltaláló nem azt ajánlotta, hogy ké­szülékét diktafonnak használják. O nem be­szélő gépet szerkesztett. Hangsúlyozta, hogy hanglemezei révén zenét akar eljuttat­ni mindenkihez olcsón és nagy példány­számban. Ez merőben új gondolat volt. Edi­son fonográfjához képest. De megtalálta ehhez a technikai lehetőségeket is. Ekkor A “hangíró” készülék 1888 márciusában már így módosult Berliner laboratóriumában. A feltaláló benzinben oldott méhviasszal vont be egy fényesre csiszolt cinklemezt. Felvétel­kor a mikrofon ebbe a leheletvékony rétegbe karcolta a barázdákat. Közben a jobb oldali üvegből alkohol csöpögött az “árokba”, hogy távol tartsa az alaktorzító porszemeket, s a felvétel után következett a maratás még csak arról beszélt, hogy az eredeti hanglemezt galvánfürdőbe kell helyezni. Itt negatív fémmásolatot készítenek róla, majd erről újabb galvanizálással pozitívot. A bemutató után azonban belévillant a gondolat. Miért ne lehetne a galvanizálással Nem volt éppen mechanikai remekmű, de a célnak tökéletesen megfelel a membrános tű, amelyet tíz nappal a philadelphiai előadás előtt készített lemezjátszójához Berliner. A barázdában egy papírdarabbal (D) rögzített hajszálrugó mozgott, és egy apró gumicső (E) közvetítésével vitte át oldalirányban a rezgé­seket a membránra (A) 489

Next

/
Oldalképek
Tartalom