Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - Sercegő barázdák

Edison “villanytollát” kéziratok sokszorosítá­sára használták, mert írás közben a vibráló tollhegy' apró lyukak sorát ütötte a viaszos papírba. A pontozótű tetején a kis villanymo­tor percenként 4000 fordulattal pörgött a kéttartályos villanytelep áramával Ekkoriban egy automata táviratismétlö gépen dolgozott. Arra gondolt ugyanis, hogy ha a tintajelek helyett egy rezgő tű át­lyukasztja a papírszalagot, akkor egy elekt­romos érintkező ezt újra “letapogathatja”, ilyen módon önműködően továbbítható a távirat eg}' újabb vonalszakaszon. Ez viszont újabb ötletet sugallt Edison számára. Eg}' rezgő tűvel nemcsak pontok és vonások, hanem betűk és szavak is felír­hatok eg}' ilyen viasszal átitatott papírlapra. S ha ezen az eredeti szövegen festékes hen­gert gördítenek végig, az aláfektetett fehér papírlapon megjelenik az írás, ilyen módon tetszés szerinti mennyiségben lehet másola­tokat készíteni. Ezzel Edison feltalálta a stenciles sokszorosítást, és bejelentésére 1876. augusztus 8-án kapta meg a szabadal­mi oltalmat. Közben a telefonmikrofon tökéletesíté­­,sén is dolgozott, de az automata táv­iratismétlő iránt annyira élénk volt az üzle­ti körök érdeklődése, hogy ezt a fejlesztési munkát is folytatta. Végül olyan készüléket szerkesztett, amely egy viaszos papírko­rongra finom csavarvonalban véste föl egy rezgő karcolótűvel a jeleket. A “lejátszás­hoz” ugyanennek a berendezésnek a módo­sított változatát alkalmazta: eg}' korongra kellett fektetni a “dombomyomású távira­tot”, és ezt egy fémtű úgy alakította villa­mos jelekké, hogy éppen a távi ró vonalak barázdáiban zárta mindig az áramkört. Erre a találmányára Edison 1877. feb­ruár 3-án kért szabadalmi oltalmat, de még fogalma sem volt arról, hogy ezeknek a szerkezeteknek a mélyén eg}' korszakalkotó gondolat lappang. Holott a telefontéboly már kétségtelenül az emberi beszéd fizikai tulajdonságai felé fordította a tudósok és feltalálók figyelmét. Edison is kapcsolatba került ezekkel a hangokkal, de nem lelkese­dett túlságosan. Eg}' gyermekkori betegség következtében a bal fülére már alig hallott, és a mélyebb férfihangokat csak közelről, eg}* méter távolságból ismerte fel. Ennek ellenére Bell mágneses mikro­fonja helyett sikerült rátalálnia arra az útra, amely lehetővé tette, hogy a telefonveze­tékben folyó egyenáramot “hullámossá” te­gye. Kidolgozta a szénkorongos mikrofont, amely a levegőrezgések ütemében változ­tatta ellenállását a rajta áthaladó árammal szemben. A hangok hullámtermészetét mégis egy francia feltaláló értette meg a legjobban, így a hangrögzítés gondolata is az ő fejében fogalmazódott meg először. (Charles Cros furcsa figura volt. Költő, ^muzsikus és amatőr tudós, aki egy mű­vésziélek könnyedségével engedte meg ma-Táviratismétló' készülékével tette meg az első' lépést Edison a fonográf felé. Balra a papír­korongos táviratrögzító', jobbra a visszajátszó egység látható

Next

/
Oldalképek
Tartalom