Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"

felelő telefonközpontokon keresztül philadelphiai ismerősének lakását. Egy hó­nap múlva Párizs és Brüsszel között létesült hasonló telefonösszeköttetés. Egyre több telefonközpont, egyre több bájos telefonos kisasszony gondoskodott a kapcsolásról. De ennek a közreműködésnek megvoltak a hátrányai is, pedig Almon B. Strowger temetkezési vállalkozó igazán tü­relmesen ült naphosszat az irodájában a te­lefonja mellett. Sehogy sem érkeztek hozzá újabb megrendelések, bár Omahától há­romszáz kilométerrel délkeletre, a Missou­ri partján fekvő Kansas Cityben sem laktak hosszabb életű polgárok, mint másutt. Hosszas töprengés után végre rájött a titok nyitjára. Hát persze! A városi telefonköz­pontban az ellenlábas temetkezési cég ve­zetőjének felesége ül! Rövid nyomozás után kiderült, hogy amint bejelentkezik valaki, hogy egy halál­eset kapcsán gondoskodni akar a temetés­ről, a nő azonnal férje irodáját kapcsolja Strowgeré helyett. A békés temetkezési vál­lalkozó ezen roppant feldühödött, de még nem tudta, mit tegyen. Pedig a panaszok mindenütt egyre sű­rűbben hangzottak el. Ez idő tájt például a magyar Kereskedelmi Kamarában így ecse­telte valaki a helyzetet: “...hosszú csengetés nélkül célt elérni nem lehet, a szolgálatnál alkalmazott hölgyek valóságos rosszakarat­tal vannak a kapcsolást kérő iránt, és vagy mással kapcsolják össze, vág}’ pedig azzal utasítják el, hogy mással beszél...” Amiről a magyarok csak panaszkodtak, azt Amerikában a dühös Strowger orvosol­ta is. Nemes egyszerűséggel állt bosszút: automata telefonközpontot terv ezett. Új üz­leti vállalkozása hamarosan sikeresnek bi­zonyult, bár Kansas Cityben nem sok babér termett számára. így végül Chicagótól száz New York városi központjában ekkortájt már ülve dolgoztak a telefonos kisasszonyok, és huzalos “banándugókkal” kötötték össze az előfizetőket a kapcsolótáblán kilométerrel keletre, La Porte városában kezdte meg működését 1892. november 3- án a világ első automata telefonközpontja, a “lányok és átkok nélküli telefon”, ahogyan akkoriban reklámozták. Ehhez az automata központhoz újfajta telefonok csatlakoztak. Nem egy kis kurtái­val kellett megforgatni bennük azt a dina­mót, amelynek árama a központban csenge­tett, hanem billentyűk voltak rajtuk. Ponto­sabban három billentyű: az egyes, a tízes, illetve a százas számjegyekhez. Ha valaki Automata telefonközpontjának szabadalmi modelljében Almon Strowger csak egy sor érintkezőt épített be. A valóságban ezekből a “körérintkezőkből” tíz sorakozott a függőle­ges tengelyen. Működési elve azon alapult, hogy ahány villamos hívójel érkezik a köz­pontba, annyi szakasszal fordul el a “tárcsa”, hogy kapcsolatot teremtsen a hívott előfize­tővel 471

Next

/
Oldalképek
Tartalom