Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Eladó illúziók - "Uramisten - ez beszél!"

. acélnyelvet rezegtettek meg olyan módon, hogy fölülről mindegyiken egy érintkező csavar nyomódott az acélnyelvhez. Ez volt az áramszaggató. Bell a másik szobában a “vevő” elektromágnesek rezgőnyelveit hangolta rendkívül kifinomult éles hallásá­val. S ekkor olyasmi történt, amire Watson később így emlékezett: “Ezen a forró júniusi napon a padlásszo­bában dolgoztunk keményen; megújult lel­kesedéssel kísérletezve a készülék egyik tö­kéletesített darabjával. Délután felé a rez­gőnyelveket hangoltuk, Bell az egyik szo­bában sorra füléhez tartotta rezgőket, mialatt én az adók szaggatott áramát küld­tem a másik szobából. Az egyik rezgőnyel­vem nem akart vibrálni. Ujjaimmal meg­rángattam, hogy újra működjön. Az érintke­ző csúcsa nyilván túl erősen nyomódott a nyelvhez, így kezdtem kifelé csavarni az érintkezőt, miközben tovább pengettem a nyelvet, amikor Bell hatalmas ordítása hök­kentett meg, amint óriási izgalomban kiro­hant, hogy megnézze, mit csinálok. Ami történt, nyilvánvaló volt. A túl szo­rosra húzott érintkező csavar megakadá­lyozta, hogy a telep árama megszakadjon, amint a nyelv vibrál, és ennek következté­ben a szaggatott áram zajos sercegése nem jutott el a vezetéken a másik szobába, csu­pán az a változás, amit az általam pengetett kis mágnesezett acélszalag keltett, miköz­ben az elektromágnes fölött rezgeti. íme Bell csodálatos vágyálma, a hang alakú elektromos áram.” z volt az ihlet pillanata. Éles hallásával J-kBell az apró kattanásokban felismerte a fém pengésének hangszínét. És azonnal “bekattant” agyába, hogy ez az, amit kere­sett. Igazán nem volt nehéz megtalálnia a magyarázatot. Csak Faraday híres kísérlete­inek egyikére kellett gondolnia, amikor egy tekercsben mozgatott mágnes erővonalai ■ áramot keltettek. Itt is ez történt, azzal a kü­lönbséggel, hogy a megpendített mágneses rezgőnyelv föl és le mozogva olyan áramot keltett, amely egyszer hozzáadódott, má­sodszor kivonódott a telep egyenletes ára­mának erősségéből. S ez a hullámzás azu­tán a másik szobában ugyanígy mozgásba hozta a rezgőnyelvet. Bell ezt így magyarázta: “Minden pen­­dítésnél ugyanazt a hangmagasságot hallot­tam, amit Mr. Watson kezében keltett a szerkezet, és még a pengetés különleges minőségét - vagy hangszínét - is fel tudtam ismerni. Ezek a kísérletek egy csapásra el­oszlatták azokat a kétségeket, melyek 1874 nyara óta jártak a fejemben, vagyis hogy a mágnes-elektromos áramok, melyeket egy elektromágnes előtt rezgő fegyverzet kelt, túl erőtlenek oly hanghatások létrehozásá­hoz, melyek gyakorlatilag is használhatók a j multiplex távíróhoz vagy a beszéd továbbí­tására.” De akkor talán a telep áramára sincs ! szükség többé - ez volt az újabb ötlet. Hi­szen a mágneses rezgőnyelv által keltett ' áram egymaga is végigfuthat a vezetéken. Rögtön ki is próbálták, és ez volt az igazi csoda a számukra. Pusztán a tekercsben ke­letkezett áram futott végig azon a vezetékpáron, amely a másik szobában az elektromágneshez vezetett, és a rezgőnyelv egészen halkan megpendült. Bell most már tudta, mit kell tennie. Lá­zas gyorsasággal megtervezte a világ első elektromágneses mikrofonját, és megkérte Watsont, hogy másnapra készítse el. Aztán még aznap, szerda este nekiült, és több le­velet megírt, egyiket leendő apósának: y “Kedves Hubbard Úr! Egy véletlen folytán a legnagyobb fontosságú felfedezést tettem 458

Next

/
Oldalképek
Tartalom