Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Gyorsuló ritmusban - Harc az Atlanti-óceánért

is volt olyan nehéz. Nem véletlenül kapta az Alaska az Atlanti agái- becenevet: az Atlanti-óceán legnagyobb és leggyorsabb hajója volt ekkor.

De a rekordok sorra halomra dőltek. 1889 májusában már a City of Paris. a hajdani nagy reményű Inman Társaság immár büszke flottájának 160 méter hosszú hajója először lépte át a 20 csomó (37,1 km ó) sebességhatárt. Sandy Hooktól 6 nap és 29 perc alatt ért Kingstownba. Ilyen módon valóban kiérdemelte a Kék Szalagot, és őrizte is - két éven át. amíg el nem hódították tőle.

Charles Parsons eközben nyugtalanul vizsgálgatta laboratóriumában azt a gőzturbinát, amely már oly jól bevált dinamók hajtására. Az angol mérnök nemcsak a villamosságot tartotta találmánya számára az egy etlen alkalmazási területnek, hanem

sokkal messzebb tekintett. Hajók hajtására gondolt! Hiszen gőzturbinája egy azonos teljesítményű gőzgéphez képest valóságos törpe volt: csak ötödannyi teret foglalt el. Kétségtelen, hogy ez lenne a legolcsóbb és a leggyorsabb hajtási mód a vizeken! Csakhogy ehhez egészen újfajta hajóra is szükség van.

Parsons a Tyneside-i tavon előbb egy 60 cm hosszú modellel, majd 180 cm-es hajótesttel kísérletezett. Csavarhajtást szerelt rájuk, és gumirugóval hozta mozgásba őket. hogy pontosan megméije a hajótestek ellenállását a vízben. A modellkísérletekkel párhuzamosan a csavarhajtást is alaposan tanulmányozta. Rádöbbent, hogy szédítő sebességű gőzturbinájával semmire sem megy, mert a kísérleti tartályban a csavar olyan gyorsan forog, hogy valósággal lyu-Parsons gőzturbinás hajója botrányosan viselkedett az angol flottaparádén: lehagyta a világ leggyorsabb csatahajóit is

417