Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Tájkép vasangyalokkal
Watt persze rögtön a forgattyús tengelyre gondolt. De döbbenten értesült róla, hogy ez a lendkerékkel együtt már “foglalt”, és csak nagy pénzért lehet megvásárolni a tulajdonostól a királyi pecséttel védett szabadalmat. 1781 áprilisában érthető bosszúsággal írta Boultonnak: “Ha a király azt gondolja, hogy Matthew Wasborough jobb mérnök, mint én, akkor nem fogom más belátásra bírni, ezt ráhagyom Matthew-ra.” Boulton viszont nem hagyta annyiban a dolgot, és egyre jobban sürgette főmérnökét. att erre megint összeszedte magát - talán a büszkesége is hajtotta -, és könnyedén megmutatta, mennyivel jobb mérnök Wasborough-nál! Egyszerre ötféle módot talált ki, hogy a föl-le mozgó dugattyú miként forgathat egy géptengelyt. A feladat nem volt könnyű, mert a dugattyú csak akkor végzett munkát, amikor éppen lefelé haladt. Watt híres szabadalma, amelyet végül 1781. október 25-én kapott meg a király aláírásával, ma is bámulatra méltó. A szellemes mechanikai ötletek közül a gyakorlatban végül is csak egyet alkalmazott következetesen, az úgynevezett bolygókerekes megoldást. Bár ez történetesen a sohói gyár tagbaszakadt, tehetséges gépészének William Murdocknak az elképzelése alapján készült, voltaképpen nem kisebbíti Watt feltalálói érdemeit. Hát ezért olyan furcsák a 18. század végén készült Watt-gőzgépek! Mindegyiken két nagy fogaskerék látható, a forgástengelyre erősítették a “napkereket”, a himba végéről lenyúló rúdhoz pedig a “bolygókereket”. így amint a himba fölemelkedett, mindig fél fordulattal pördítette tovább a tengelyt, a másik fél fordulat pedig már a lendkerék dolga volt. Az már csak a sors könnyed tréfája, hogy 1781-ben nemcsak a bolygókerék született meg, hanem egy valódi bolygót is “kapott” az emberiség: William Herschel angol csillagász ekkor fedezte föl az Uránuszt. Mivel a forgótengelyes gőzgép csak “félmunkát” végzett minden ütemben, ezért a feltaláló nyugtalanul tovább tervezgetett, és 1782. július 17-én már arra kapott szabadalmat, hogy miként lehet kétszer nagyobb teljesítményt kihozni gépeiből. Régóta gondolt erre, de most dolgozta ki minden részletében a kettős működésű gőzgépet. Eddig csak a dugattyúrúd felől áramlott a hengerbe a gőz, és a túloldalon a vákuum “húzta le” a dugattyút. A kettős működés elve egyszerű ötlet volt: mindkét irányból fölváltva áramlik a gőz a hengerbe, és egyúttal mindig a dugattyú túloldaláról szippantja be a maradékot a gőzsűrítő, hogy vákuum keletkezzék. Ilyen módon a dugattyú le- és felmenő ütemében egyaránt munkát tudott végezni a gép. Elég nagy a bizonytalanság Watt centrifugális szabályozója körül. Annyi biztos, hogy nem ő találta fel, de elsőként alkalmazta gőzgépén a fordulatszám szabályozására valószínűleg 1785-ben, tehát két évvel korábban, mint amikor szabadalmat kapott rá. Ha a géptengely gyorsabban forgott, a súlyzópár szétnyílt, és kevesebb gőzt engedett a munkahengerbe 39
