Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Gyorsuló ritmusban - Harc az Atlanti-óceánért

Erő és szépség sugárzott a White Star társaság új típusú hajóiból. A vitorlák persze az Oceam'cról sem hiányoztak, de a 128 méter hosszú, 12,5 méter széles hajót már csak egyetlen propeller hajtotta volt. Mesélték, hogy a Scotia fedélzetén egyszer hozzálépett egy hölgy, amint a hajó éppen Új-Fundland felé tartott, és együttér­zően megkérdezte: “Ó, kapitány, árulja el, mindig ilyen ködös és csúnya ez a hely?” Mire Judkins rárivallt: “Honnan az ördög­ből tudjam, madame! Nem élek itt.” JL ki kelet felé hajózott, hogy elérje Indi­­^*lLát, annak 1869. november 17. óta már könnyebbé vált az útja. Előtte való nap avatták fel ünnepélyesen a Szuezi-csator­­nát, és a megnyitón Európa számos uralko­dócsaládja képviseltette magát. Port Saidnál pedig már a francia Alliance Társa­ság egyenáramú generátorai látták el ener­giával a világítótoronyban fölszerelt ív­fénylámpákat. Anglia ezentúl könnyebben elérhette gyarmatait, de föllendült a távol-keleti ha­jókereskedelem is, felébresztve ezzel Euró­pa kíváncsiságát a mesés keleti országok kultúrája iránt. Amerika is újraéledt a pol­gárháború befejezése után. Több mint két évtized telt el az óceáni hajózásban a baljós emlékezetű Collins óta, amikor egy újabb amerikai, Thomas Henry Ismay lépett az at­lanti színpadra. Három hónappal a Szuezi-csatoma meg­nyitása előtt megalapította az Óceáni Gőz­hajózási Társaságot, és már megvoltak az elképzelései egy korszerű amerikai óceán­járó hajótípusról. De honnan rendelt hajó­kat? Persze Nagy-Britanniából, a leghíre­sebb belfasti hajóépítőktől. A harminckét éves fiatalember jelentős pénzösszeggel és nagy elszántsággal kezdett tehát hozzá az Atlanti-óceán meghódításához, és Cunard óta ő volt a legjelentősebb személyiség, akinek egyénisége rányomta bélyegét en­nek a kornak a hajózási kultúrájára. Amerika a nyugtalan korszakváltás lá­zában égett. 1870 februárjában a New' York-iak a pneumatikus alagutat csodálták. Márciusban mindenki Grant elnököt és ko­rábbi hadvezért éljenezte, aki bejelentette a négerek végleges felszabadítását. Április­ban Victoria Woodhullon döbbentek meg, aki nő létére indulni kívánt az elnökjelölt­ségért folyó küzdelemben. Májusban a fi­gyelem egy kis társaság felé fordult, mert Boston előtt a Massachusetts-öbölben meg­töltöttek egy palackot, hogy azután egy cso­dálatos transzkontinentális vonatutazás vé­gén júniusban a San Franciscó-i öbölbe öntsék az Atlanti-óceán vizét. Júliusban a 413

Next

/
Oldalképek
Tartalom