Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Gyorsuló ritmusban - Vasháló a Föld körül
...és az eredmény! Az egyik mozdony 1895. október 22-én áttörte a Montparnasse pályaudvar falát, és az utcára zuhant hány kivételtől eltekintve lassan az egész világon ez a nyomtáv vált általánossá. Es mi maradt a tehetséges mozdonyépídők számára? Mindenáron igyekeztek járműveik teljesítményét és sebességét növelni. Valóságos sebességi láz tört ki ebben az időszakban a vasutakon. 1893. május 10- én például az angol William Buchanan által tervezett óriásmozdony az amerikai Wyoming állambeli Batáviában 1,6 km távon már 180 km/ó sebességrekordot ért el. Otthon is rákapcsoltak az angolok, és 1895- ben Londonból a legészakibb nagyvárosba, a skóciai Aberdeenbe 97,6 km/ó átlagsebességgel robogott be az egyik szerelvény az utasok néma, de sűrű fohásza közben. A század brit gyorsasági vonatrekordját azután 1897 márciusában állította fel egy szerelvény, amely az angliai Ampthill mellett 145 km/ó sebességgel robogott el, alaposan kirázva az utasokból a lelket. George Pullmann 1897. október 19-én hunyt el. Az amerikai Railroad Gazette című szaklap eléggé hűvösen emlékezett meg róla: “A Pullmann-szerkezet kétségtelenül kedvezően hatott a vasúti kocsi építésére, de ... Pullmann úr nagymértékben felelős a fölöslegesen befektetett pénzért a vasúti kocsik díszítésében és azért, hogy éveken át mindent megtett a közönség ízlésének megrontására.” Annyi bizonyos, hogy mire beköszöntött az 1900. év, a világstatisztikák már egyöntetűen az Egyesült Államok vezető helyét jelezték 320 000 km hosszú vasútvonallal. A második helyen viszont a cári Oroszország állt 53 234 km-rel, Németország a harmadik helyre került 51 678 km-rel, Anglia pedig csak a negyedik helyet foglalta el 30 079 km-ével. Persze ha az országok területéhez viszonyítjuk ezeket az adatokat, akkor változik a kép. Magyarországon például 1848-ban még csak 242,5 km volt a vasútvonalak hossza, a századfordulóra viszont 17 ezer kilométert ért el. Ez mégsem jelentett túl nagy fejlettségi szintet, mert Anglia területe ekkor 244 ezer, Magyarországé pedig 280 ezer négyzetkilométer volt. De annyit világosan tükröz, hogy a vasút acélerei lüktetve hálózták be az egész világot. És a gőz után most már a villamosság indult hódító útra a síneken. 401
