Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Tájkép vasangyalokkal
együttes kivonására... Nem sétáltam messzebb, mint a golfház, amikor az egész dolog elrendeződött a fejemben.” Puritán vallásának megfelelően Watt vasárnap nem látott munkához, de hétfőn már rohant a műhelybe, hogy kipróbálja elképzelését. A gőzsűrítő első modellje még ma is őrzi a sietős, durva munka nyomait. Watt a régi műszerek és eszközök között talált egy injekciós fecskendőt. Nem éppen kis darab volt: másfél arasznyi hosszú sárgaréz cső, benne egy mozgatható dugattyúval, ezt használták anatómiai előadásokon az erek színes festékkel való feltöltésére. Ebből lett a kísérleti modell munkahengere. Egy öreg bádogosmester segítségével ehhez csatlakoztatta azután Watt azt az ónozott vascsövet, amelynek a gőzsűrítő (a kondenzátor) szerepét szánta. A glasgow-i séta ötletéből a levegő és a lecsapódott víz eltávolítására rögtön a második megoldást választotta. Tehát ahhoz, hogy a sűrítőben állandóan fenntarthassa a vákuumot - amely átszippantja a gőzt -, még egy kisebb A átmérőjű dugattyús csövet is csúsztatott ebbe a bádogcsőbe. Néhány nap alatt végre elkészült a kísérleti masina. Furcsa modell volt! Dugattyúrúdja lefelé lógott, hogy mérősúlyokat lehessen ráakasztani, de arra jó volt, hogy tökéletesen igazolja Watt elképzelését. Ha a feltaláló megfelelő sorrendben nyitotta és csukta rajta a csapokat, a kis dugattyú körülbelül 8 kg tömegű nehezéket rántott fel könnyedén. Méghozzá anélkül, hogy egy szippantásnyi levegő is lett volna a készülékben. Watt ugyanis száműzte a levegőt! Egy atmoszférás gőzzel töltötte ki a helyét! Ahol Newcomen hengere nyitott volt, ott Watt szigorúan lezárta. Biztonságos atmoszferikus “gépében” a munkát nem a légkör, hanem az egy légköri nyomású gőz végezte - a vákuum felé elmozdítva a dugattyút. James Watt ilyen módon lezárta az atmoszferikus gőzgépek fejlődési sorát. Papin hajdani készülékében még három különböző feladatot látott el egyetlen tartály: kazán, munkahenger és gőzsűrítő volt A glasgow-i séta ötletét megbízhatóan igazolta az első modell: nem a légnyomás, hanem a légköri nyomású gőz végzett munkát benne. Amikor Watt kinyitotta az A és B csapot, még nem történt semmi, mert a gőz mindkét oldalról egyformán nyomta a dugattyút (1). Ekkor elzárta a B csapot, és meghúzta a légszivattyú rúdját, így a kondenzátorban vákuum keletkezett (2). Amint megnyitotta a C csapot, a légritka tér valósággal áthúzta a gőzt, amely azután a kondenzátor hideg falán lecsapódott (3). Eközben az egy légköri nyomású gőz munkába lendült, és nagy erővel lökte fel a dugattyúrudat (4) 26