Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Felszáll a füst
volt, aki fizikát tanított Párizsban, a másik jelöl végül d'Arlandes márki lett. Montgolier-ék negyedik hőlégballonja minden eddiginél nagyobb volt. A királyi ház Bourbon-liliomaival ékesített, gyönyörű gömb 2200 köbméter forró levegőt tudott elnyelni. Az orsó alakú, 21 méter magas és mintegy 13 méter átmérőjű ballon alján fűzfa fonatú körfolyosót alakítottak ki a jövendő léghajósoknak. 1783. október 15-én először töltötték föl a ballont a Montreuil utcai gyár udvarán, amikor a ballon tartókötelei megfeszültek, Pilátre de Rozier bemászott a kosárba, és adott jelre 25 méter magasba engedték föl a ballont. Körülbelül 4,5 percig hagyták lebegni, majd újabb jelre kiengedték a meleg levegőt. Az utcában egy gombostűt sem lehetett leejteni. Mindenki áhítatosan figyelte a nagy eseményt, igazi látványos repülést várva! Szabadon, kötetlenül szállni! Erre vágytak már a kísérletezők is. Végül hosszas viták, érvek és ellenérvek után, 1783. november 21-én került sor az első “igazi” repülésre. Aki csak tehette, kocsin-lovon-gyalog igyekezett a boulogne-i erdőben álló La Muette királyi vadászkastélyhoz, ahol a trónörökös lakott, és maga is szemtanúja akart lenni az eseményeknek. A rácsos kerítésű parkban egy fából ácsolt emelvényen két árbocrúd között már reggel óta ott várakozott a nevezetes léggömb. Délben végre megérkezett Pilátre de Rozier és d'Arlandes márki a király írásos felszállási engedélyével. Mindketten bemásztak a léghajó kosarába, és gyorsan felélesztették a tüzet a kosár közepén az izzó faszénnel megrakott serpenyőben. Pilátre de Rozier 1 óra 54 perckor adta ki a parancsot az indulásra: elvágták a tartóköteleket, és a világtörténelemben először két ember szabadon repült a szelek szárnyán. Mindenki meghatottan nézett a magasba. A ballon már nyolcvan méter magasan szállt, amikor a két aeronauta levett kalappal tisztelgett a tömegnek. A szél közben északnyugatra, a Szajna felé sodorta a léggömböt a két bátor vállalkozóval. De vajon mi játszódott le közben odafenn a magasban? Erről d'Arlandes márki így számolt be: “1783. november 21-én, közel két órakor emelkedtünk fel, Monsenier Rozier-vel a ballon nyugati, jómagámmal a keleti oldalán. A szél csaknem északnyugati volt. A gépezet a közönség szerint fenségesen emelkedett, de valójában a léggömb helyzete úgy változott, hogy M. Rozier került haladásunk irányába, én mögé. Meglepett a csend és a nyüzsgésnek a hiánya, melyet indulásunk váltott ki a nézőkből, és úgy képzeltem, hogy megdöbbenve s talán megrettenve nézik a különös jelenetet, ezért magukhoz kell térniük. Még nézelődtem, amikor M. Rozier rám kiáltott: "Ön semmit sem csinál, és a ballon alig emelkedik egy ölnyit!'' "Bocsásson meg"- válaszoltam, miközben egy nyaláb szalmát dobtam a lángokba, és kissé megpiszkáltam a tüzet. Aztán gyorsan megfordultam, de már kikerült látókörünkből a La Muette. Csodálkozva vetettem pillantásomat a Szajna felé. Felismertem az Oise torkolatát. És fő kanyarulatait megnevezve a településekről, sorra kiáltottam: "Passy, St.Germain, St.Denis, Sévres!" »Ha ön ilyen módon tekint a folyóra, valószínűleg fürödni is fog benne hamarosan!«- kiáltott rám Rozier. »Egy kis tüzet, drága barátom, egy kis tüzet!« Utaztunk tovább, de ahelyett, hogy kereszteztük volna a folyót, amint haladási irányunkból várható volt, az Invalidusok 112
