Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Felszáll a füst
élvonalába került. Az Akadémia rögtön meghívta a Montgolfier testvéreket, tartsanak léggömbbemutatót a fővárosban. A “rögtön” persze azt jelentette, hogy csupán a meghívólevélnek több mint 600 kilométer utat kellett megtennie Párizstól Annonayig. Montgolfier-ék végül összecsomagoltak, és elindultak a főváros felé. S ha már nekivágtak a nagy útnak, velük tartott egy csendes fiatalember is, a huszonnégy éves Aimé Argand, aki újfajta olaj lámpájával akart szerencsét próbálni. Párizsban közben volt idejük tűnődni a meghökkent tudós professzoroknak, mi lehet az a levegőnél könnyebb gáz, amely a kis vidéki papírgyárosoknak sikert hozott. Jacques-Alexandre Charles fizikaprofeszszor rögtön a hidrogénre gondolt. A hírek szerint a vidéki feltalálók nem ezt a gázt alkalmazták, de nyilvánvaló volt, hogy az “éghető levegő” kiválóan megfelel erre a célra. Párizsban mindenki látni szerette volna már az új repülő szerkezetet. Gyűjtést rendeztek tehát Charles professzornak, aki felajánlotta, hogy szívesen készít egy hidrogénballont. Azonnal felvette a kapcsolatot a Robert testvérekkel, akik már korábban kidolgoztak egy eljárást selyemszövetek vízhatlanná tételére folyékony gumioldattal. Ebből lesz tehát a ballon burkolata. De meg is kell tölteni! Más a hidrogénnel laboratóriumban kísérletezni, és más ezt óriási mennyiségben előállítani. 1783. augusztus 23-án elkészült a 3,5 méter átmérőjű, 27 köbméteres ballonburkolat. A műhely udvarán két tartóárbocot állítottak fel, a kettő között kötelet feszítettek ki, amelynek vége a földig ért, de előzőleg a kötelet átbújtatták azon a gyűrűn, amely a ballon tetejére volt erősítve. így ha a ballon feltöltődött, csak ki kellett húzni a kötelet, és máris repülhetett a léggömb. Ettől kezdve éveken át ezt a módszert alkalmazták a ballonok indításakor. Ezután Cavendish kísérletét követve, egy fahordót megtöltöttek vasreszelékkel, és kénsavat öntöttek rá. A természeti törvény szerencsére most is érvényben volt: szép lassan hidrogén keletkezett. A feltöltést reggel 8 órakor kezdték el, és csak másnap reggel 6-ra duzzadt fel a ballon, de közben szivárgást is észleltek, ezért otthagyták az árbocrudak között, és harmadnap mentek vissza érte. Ekkor már őrjöngő tömeg hullámzott az utcákon, mindenki látni akarta a csodát, nem lehetett tovább halogatni a bemutatót. Charles professzor és társai ezért éjnek idején, lobogó fáklyák fényénél hurcolták ki a kísérteties szerkezetet a Mars-mezőre. égre 1783. augusztus 27-én délután 5 M órakor ágyúlövés adta hírül, hogy megkezdődött a kísérlet. A ballon könnyed szökkenéssel emelkedett a levegőbe, s az ujjongó tömeg lelkes kiáltásai közben eltűnt az esőfelhőkkel borított égbolton. A világon az első hidrogénballon negyvenkét perces repülés után Párizstól mintegy 22 kilométerre Gonesse falu közelében ért földet, a környékbeli parasztok nem kis megdöbbenésére. Alig merték megközelíteni az égből alászállott rémet, azután nekirontottak, és miszlikbe aprították. A bemutató lelkes tömegében ott volt az őszülő Franklin is, akit minden tudományos újdonság érdekelt, bár a fővárosban csak diplomataként tartózkodott, és ezúttal már az amerikai háború titkos béketárgyalásain vett részt. Egy anekdota szerint a tomboló tömeg láttán Franklin egyik hölgyismerőse rosszmájúan megjegyezte: “Csak tudnám, mi haszna van egy ilyen találmánynak!” 109 A
