Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Felszáll a füst
Felszáll a füst Bartolomeo Lourengo jezsuita atya, a 'portugáliai coimbrai egyetem elsőéves hallgatója nem éppen áhítatos foglalatossággal töltötte idejét 1708-ban. Vidám kis szappanbuborékokat fújt sorozatban egy vékony szalmaszállal. S ez nem csupán szórakozás, hanem tudományos kísérlet volt a számára. Megfigyelte, hogy a buborékok néha egészen sokáig úsznak a levegőben anélkül, hogy lejjebb ereszkednének. Erezte, valahol itt lappang a titok, miként lehet olyan szerkezetet készíteni, amely önmagától a levegőbe emelkedik. Alaposan tanulmányozta már korábbi fizikai kísérletei során a levegő tulajdonságait. Még húszéves sem volt, amikor már olyan szivattyút szerkesztett, amely a 10 méteres bűvös határt könnyedén áttörve, 90 méter magasságba emelte fel a vizet. Reá is lenyűgözően hatott a múlt századi fizikusok meghökkentő felismerése, hogy voltaképpen egy átlátszó légóceán mélyén élünk, mert a levegőnek is súlya van. S a fizikusok előtt már nyilvánvaló volt, hogy a vízben fölemelkedő búvárgömhöz hasonlóan, egy légüres gömb szintén a magasba emelkedhet az “aerotenger” mélyéről. De a szappanbuborékok libbenő játéka valami más volt. A portugál páter, aki később a Gusmäo nevet vette fel, talán ekkor jött rá, hogy a meleg levegő olyan “felhajtóerő”, amely a környező hideg levegőhöz képest nemcsak egy buborékot emelhet a magasba, hanem valamilyen könnyű anyagból készült nagyobb ballont is. Ettől kezdve az “aerosztatikus gép” tervezése és a kísérletek oly sok idejét vették igénybe, hogy lassan már a tanulást is elhanyagolta. Terve végül 1709-ben készült el, s most már csak a gyakorlati kivitelezés volt hátra. Ehhez azonban pénzt kellett szereznie. A huszonnégy éves páter ezért beadvánnyal fordult V. János portugál királyhoz, hogy engedélyt és támogatást kapjon levegőben mozgó szerkezetének elkészítéséhez. A király kedvezően fogadta a különös kérést, amiben nyilván nem kis része volt Isabel Brunswick hercegnő pártfogásának is, aki a fekete szemű, álmodozó fiatal pappal egy éve ismerkedett meg. 1709. április 19-én megérkezett a királyi leirat, és Gusmäo izgatottan kezdte olvasni az első sorokat: “Én, a király, ezennel írásban adom, hogy Bartolomeo Louren^o atya beadványában tudomásomra hozta, miszerint oly instrumentumot fedezett fel, mely a levegőben mozog...” Ez a szabadalmi okiratnak tekinthető írás, amelyet ma is őriznek a coimbrai egyetem könyvtárának 677. számú kódexében, nemcsak engedélyt adott a kísérletezésre, hanem a király a szerkezet építési költségeit is vállalta benne. Gusmäo ettől kezdve szorgalmasan dolgozott, és 1709. augusztus 3-án került sor első bemutatójára, amelyről írásos feljegyzés is ránk maradt. A Casa da India (Terreiro do Paco) egyik termében röppentette föl forró levegős léggömbmodelljét. A “jármű” vastag papírból készített kis ballon volt, és a levegő melegítéséhez szükséges tüzelőanyag “egy viaszosfa tálcába állított cseréptányérban” égett. A kísérlet azonban nem sikerült: a papír tüzet fogott, és a ballon porrá égett, mielőbb a levegőbe emelkedhetett volna. 'll au§usztus 8_an V. János kill ® ^ « rály és Anna Mária királyné jelenlétében az udvari méltóságok ámuló tekintete előtt került sor az újabb bemutatóra. A mai játékgömbökhöz hasonló méretű 104
